képek, betűk

az irodaház lépcsőházában,
szürke szőnyegen,
liftajtók véletlen tátogása,
a takarítónö eggyel lentebb
afrikai népdalt dúdol,
rád gondolok, az ablakot nézem,
eső: novemberi unalom,
mobilon pötyögve: bújnék,
ha jön valaki felfelé,
mosolyogva morningozok,
mikor elsuhannak,
kabátjukkal érintve:
szemcsukottan:
falat bámulva,
hangodat idézem
hosszú pillanatra,
majd
meghallgatom újra;
pislantva ébredek belőled,
fájón nyelem
keserű gömbjeit reggelem
nyugalmas dalának,
kicsit elhalkult minden,
betöltheti magányát,
kába, bánatos állarca mögé a reggel,
cipőm nedves
foltjain merengve,
nincs többé hangod,
nyugalmam kedves lepkéje,
némán bólintok,
mint kődarab: elfogadom és
orromat érintve: felébredek
életbe-halni: nélküled.