képek, betűk

Fáradt vagyok, ma lenyomtam egy hosszú interjút, egészen jól ment, kaptam ajánlatokat is régebbi interjúkról, de már nem érdekelnek, az újakra koncentrálok inkább. A mairól még azt is mondhatnám, hogy élveztem, a végén már nevettünk, tök jó fej volt az interjúztató, szakmai volt, próbált mélyre menni, jó volt. Utána felhívott még valami londoni fejvadász, de már nagyon fáradt voltam. Interjú közben vörösbort ittam, és jókat mosolyogtam a sok kérdésen, lehet, hogy az interjúzás az új önkifejezési formám, legközelebb meztelenül csinálom és közben játszok magammal? Nem rossz ötlet!

Utána felhívott V. nem hiszem, hogy veszekedni akart, de fél óra beszélgetés alatt minimum örször összevesztünk, a legjobb egyedül, nem bír senki elviselni és ez nem önsajnálat, tényleg kibírhatatlan vagyok. Fájt a fejem, utána aludtam volna, de nem ment. Mi a franc az ami miatt nem úgy élünk ahogyan akarunk és ahogyan kellene, vagy ahogy jó? Röhejes az élet. Pedig semmi más értelme nem lenne mint boldognak lenni, de mindenki akadékoskodik, ellene tesz: jobb ha nem? Én is természetesen. Mintha annyira bonyolult lenne. Valaki nem tudja mit akar, valaki gyáva, valaki önértékelési zavarokkal küzd, valaki passziv-agresszív.
Én meg szürke, unalmas akarok lenni újra, talán sose voltam más, G. volt az egyetlen aki képes volt elérni, hogy ne annak érezzem magam, ezért hálás vagyok neki nagyon. Remélem boldog lesz és valami normálisabb emberrel hozta össze a sors mint amilyen én voltam.

Az első színes fotó elkészítéséről olvastam az előbb, amit James Clerk Maxwell csinált 1861-ben, fekete-fehér képet ersztett át zöld, kék és vörös filteren, majd ezeket egymásra vetítette és egy üveglapon, fényérzékeny emulziós rétegre rakta, a mai értelemben nem is volt ez igaz fotó, de mégis.

Ez az első színes fotó a világon amit James Clerk Maxwell készitett 1861-ben

Aludni kell.