képek, betűk

Három óra alvás, altatóval, óriási siker, nem működök, összeomlás. Amédée Guillemin francia tudományos publicista néhány munkáját nézegettem, ő a 19. században élt és matematikusnak tanult, majd a tudomány több területéről, de elsősorban a csillagászatról írt ismeretterjesztő könyveket és ezek meglehetősen népszerűek voltak. Az első munkáját a Hold-ról írta "La Lune" címmel. Én a "La Lumière et les Couleurs" (Fények és színek) című munkáját nézegettem, amit sajnos csak franciául találtam meg így csak az illusztrációkat tudtam megnézni, a szöveget nem értettem, sajnos nem találtam meg, hogy a könyv illusztrációit ki készítette, pedig fent van az egész az interneten, át is lehet lapozni ezen a linken. Muszáj belemerülnöm a könyveimbe és a rajzokba, mert amint nem tanulok vagy olvasok azonnal hiányzik és rá gondolok és fáj minden.

Találtam egy freskót ami Ízisz templomából való, de ez a templom nem Egyiptomban van, hanem Pompeii-ban, a rómaiak építették az egyiptomi Ízisz-nek, a templomot még 1764-ben fedezték fel. A freskón egy jelenet látható, egy maszkos pap van rajta és "Ízisz imádata" a címe, eléggé ijesztő a narancs és vörös színekkel megfestett kép. A templomot egyébként Mozart 13 évesen látta turistaként, majd 20 évvel később a Varázsfuvola írása közben ez inspirálta őt.
Tegnap hallgattam Mozartot, azt hiszem teljesen szétesek. C. néz rám a helyéről, jó, hogy itt van, legalább valami élőlény van a közelemben. Hideg lett odakint. Az egyik mániám a sok közül a régi freskók részleteinek a nézegetése, mióta felébredtem ezeket nézegetem, nagyon sokat meg lehet sejteni belőlük az akkori emberek életéből. Ma reggel találtam egy érdekes részletet a görögországi Osiou Gregoriou kolostor egyik freskóján, egy szerelmespár az ágyban és fekete démonok vannak körülöttük, mosolyogtam rajta. A freskó a kolostor temetőjének a kápolnájában van, jó lenne elmenni ezekre a helyekre és megnézni mindent élőben. De az sok idő, meg mindenütt turisták és meleg, ezért jobb messziről fotókon megnézni a valóságot.

Ez az a freskó a Osiou Gregoriou kolostroból

Nem tudom, hogy miért kell mindennek bonyolultnak lennie, de nem gondolkodok, inkább elmerülök a könyveimben meg a képeimben. C. bohóckodik, le kellett másznom mellé a földre, teljesen átvette az én bioritmusomat, éjjel kettőkor felébred velem és aktív egészen hétig, utána alszik délelőtt.
Mindig nagyon szórakoztatónak tartottam az összeesküvés elméleteket és az okkultizmussal foglalkozó emberek áltudományos eszmerendszereit, hajnalban Austin Osman Spare munkáit nézegettem, ő egy angol művész és okklutista volt, 1956-ban halt meg. Egy teljesen egyedi kultuszt fejlesztett ki magának aminek "Zos Kia kultusz" a neve. A kultusz, mint szinte minden okkultista rendszer, mindent mindenhonnan összeszed, kicsemegézi magának ami kell a hatás eléréséhez, majd beilleszti a mesterséges mikrokozmoszba, ebben a kultuszban például találhatóak elemek a görög mitológiából, de van benne egy kis kabbalizmus is. Austin Osman Spare nem volt igazán őrült, egy nagyon jelentős művésznek tartom őt, egyszerűen csak hitt ezekben és keresett valamiféle értelmet az életben - mint mindenki aki a képzelgések (vallások) felé fordul. A valóság és a nem-fontosságunk elfogadása - mármint, hogy a természetet nem érdekli a létünk, vagyunk és meghalunk: teljesen jelentéktelenül, ezt nem könnyű elfogadnia az emberi tudatnak, mert szeretné elhinni önmagáról és a gazdatestről, hogy fontos valamennyire. És emiatt kreál magának mindenféle képzetet és illúziót, csak, hogy könnyebb legyen elvsilenie a létezés céltalanságát.

Elkezdem a napot, élet. Élet. Vajon Moszkvában mikor lesz az első igazi hó? Csendes csendes, minden és még csendesebb.