képek, betűk

Lement a gyulladás a halántékomról, már nem fáj a bőröm, de átment az orromra, végig fáj, eléggé érdekes, fogalmam sincs, hogy mi okozhatta, egyszerűen csak a bőröm fáj, de teljesen jelentéktelen, ez is csak arra jó, hogy le hes sen be tű ket írni róla, amiben - vagy ami, szabadabb. Annyi minden eszembe jut napközben aminek utána akarok nézni, a legtöbbet estére elfelejtem. C. elaludt, játszottunk vadul, ő a lépcső tetején, én alul és dobáltam fel neki a labdát, addig mérgesítettem míg végül ugatott, összeverekedtünk, teljesen kifulladt és izgalomba jött, annyira, hogy elaludt tőle.
Andy Warhol-nak eléggé sok rögeszméje volt, például az operahallgatás, a lekvárevés, gyakran evett este lekváros kenyeret, meg csokis szendvicset. Talán nem sokan tudják, hogy Warholnak egy időben volt saját műsora az MTV-n (Music Television) 1985 és 1987 között. "Andy Warhol tizenöt perce" volt a címe, ahol beszélgetésket csinált művészekkel, a vendége volt több képzőművész és zenész is. Akkoriban még eredetinek és megbotránkoztatónak tetsző dolgokat csinált, például az egyik 1987-es, januári adásban élőben elaludt műsor közben, a szomorú a dologban az, hogy ez egy hónappal a halála előtt történt, mivel 1987 februárjában meghalt és egyébként pontosan ennek a műsornak a forgatásán lett rosszul, a kórházba szállították, de már nem tudtak segíteni rajta.
A showműsor egyébként 1985-ben Debbie Harry  (Blondy néven talán jobban ismert) interjúval indított. Nem tudom, hogy honnan jutott eszembe Andy Warhol, mert eszem ágában sem volt művészettel foglalkozni, úgy általában semmi nem nagyon jut eszembe. Éjjel azt álmodtam, hogy G. itt volt és C.-vel kimentek sétálni én meg telefonon érdeklődtem, hogy minden oké-e, de fura mód én is ott voltam aztán, másra nem nagyon emlékszek belőle, szerintem emlegettük egyszer-kétszer, hogy sétálna vele. Általában soha semmire nem emlékszek az álmaimból, jobb is, erre se kellett volna. Ma is volt egy interjúm, az egyik nagy divatcéggel, délben kimentem az utcára és onnan telefonáltam velük, beszélgetés közben belefújt a szél a telefonba, alig hallottam őket, de annyira sem érdekel mint egy darab kő.
Ma C.-vel fogok aludni, lerakom mellé a földre a paplanomat, magam alá rakok egy pokrócot és elleszünk, szereti ha vele vagyok és nekem is jót tesz, jókat beszélgetünk, meghallgat, persze tudom, hogy nem, de mégis úgy akarom érzékelni, egy kutya mégiscsak jobb mintha a zoknimhoz beszélnék.
Pénteken Black Friday...a cégemnél óriási a készülődés, ilyenkor minden oldalról nagy a nyomás, de engem főleg az érdekel, hogy este elmegyek sörözni N.-el a Magic Rock sorfőzde söreiből lesz bemutató, ismerem őket, de közel se minden sörüket.
Jövő hét csütörtökön megyek Londonba, 11-re oda kell érnem, már megvettem a buszjegyet, éjjel fél háromkor indul a buszom, hogy nyolcra beérjek, alig várom, imádok éjjel buszozni. Rég jártam Londonban. Várom. Legyen már péntek délután. Odakint süvít a szél, közben esik, nyomasztó, nagyon hiányzik Pára hangja, remélem nem olvassa ezt a szart, mert biztosan azt hiszi, hogy hülye vagyok, vagy fasz, vagy a kettő keveréke.
Veszek be altatót, anélkül mostanában nem bírok aludni, attól elájulok és egészen ki tudom magam pihenni. De még várok fél órát, túl korán van.