képek, betűk

Másnaposan azzal indítottam, hogy elolvastam egy cikket a phys.org-on a kvantumszámítógépekről, egészen pontosan a kvantumszámítógépek működése során keletkező qubit hibákról, az egyik legnagyobb nehézséget ugyanis a qubitek instabilitása által okozott hibáknak a javítása jelenti. A problémát az okozza, hogy a qubit-ek állandó jelleggel kapcsolatba kerülnek a környezetükkel, ami véletlenszerűen átállíthatja őket helytelen állapotba. Annak érdekében, hogy ezt megoldják kifejlesztették a kvantum  hibajavító alrendszerek különféle változatait, ilyenek már léteznek - ez nem újdonság, de most sikerült létrehozni egy újfajta elven működő hibajavító rendszert, ami körülbelül 10x gyorsabban végzi a hibák korrekcióját és ezzel szignifikáns növekedést értek el a qubit-ek koherenciájában. És én ennek örülök.
Néhány óra és indulunk Llandudno-ba, hazahozzuk a kiskutyánkat,már várom.
van egy fura új madár a kertben, rigó, egészen pontosan énekes rigó, olyan gyönyörű a tolla a mellkasán, annyira élénk.
Csütörtök este hosszú hónapok után csináltam egy grafikát, ami megint arra ösztökélt, hogy újra elkezdjek ezzel foglalkozni, de csak addig jutottam el, hogy megígértem magamnak, hogy veszek egy rajzolásra, festésre alaklmas asztalt, de az állandó hangulatváltozásaim miatt ebből nem lesz semmi.
Pedig igazából a művészeten és a tudományon kívül más nem érdekel, milyen fura, hogy sokan azt hiszik, hogy a kettő terület nem összeegyeztethető, szerintem aki ezt gondolja az sem a tudományos gondolkodás alapelveit, sem a művészeteket nem érti. A kettő elválaszthatatlan egymástól és ez nem csak a nyugati kultúrkörben van így.
Utálom a zsírfoltokat az asztalon, az előbb ettem olajos aszalt paradicsomot és elképzelem, hogy még eszek, az aszalt paradicsom fantasztikus. Ez kicsit összefüggéstelenre sikeredett? Vicces, hogy sokan azt hiszik, hogy az aszalt paradicsom valami mediterrán találmány, pedig nem. Az aztékok kezdték el sózni és szárítani a paradicsomot. De, hogy ez most miért jutott eszembe...túl gyenge a kávém.