képek, betűk

Glen Baxter művészetével kapcsolatban az első kérdés szerintem gyakran az, hogy: "a művészet magas-e" azutén: "a karikatúra beletartozik-e" és például: "a klasszikus szürrealizmus iránti rajongás összeegyeztethető-e a karikatúrákra való fogékonysággal" és nem utolsó sorban: "ha helye van a viccnek a képzőművészetben, akkor hol és mennyire erősen?" Én az összes kérdésre igennel válaszolnék, az utolsó kérdésre pedig azt mondanám: nagyon! A humortalanság a diktatúrák ismertetőjegye és ahol elhalványul a humorra és az abszurditásra való fogékonyság, ott az értelem is halványulni fog és előbb-utóbb borzalmak történhetnek. Legyen az vallási fanatizmus, diktatúra vagy épp sznobság: egyiknek sincs valódi humora, esetleg csak gúnya, gunyorossága - ami inkább bűnbakképzésre való, de ez teljesen más, semmi köze a humorhoz, inkább mindig egy tragédia részlete. Nem vagyok biztos abban, hogy értelmes az amit gondolok, de még a legkomolyabb témákban is helye van a humornak, és egy jó művész általában jól bánik a humorral.
Például Mike Kelley munkái a fekete humor olyan forrásai, amelyek feloldják a problémát és még azokra a kérdésekre is adnak egyfajta választ, amelyekre senki nem tud konkrétumokat válaszolni, vagy ha tudna, akkor egy ezer oldalas könyv formájában tudna csak - viszont egy jó helyen alkalmazott abszurd fricska képes ugyanennek a közlésére sokkal tömörebben.

Glen Baxter,
Police investigate an outbreak
of Surrealism in Leeds, 2010

Minél borzalmasabb a külvilág, annál több humort és abszurditást kezdenek műveikbe csempészni a művészek? (először is mi a külvilág, mi a borzalom, mi a humor és mi az eszköz - ezeket kellene megválaszolni, már megtették sokszor, most csak mosolyognék) Erre nem tudnék válaszolni, mert nem ismerek minden művészt és minden művet, de amit ismerek, abból azt szűrném le a jelen tudásom alapján, hogy ez igaz. (vállalom a tévedés lehetőségét) Magyar példákat is találni, Pl. Nagy Kriszta Orbán portréit, vagy Doktor Máriás munkáit. De már Hajas Tibor munkái is tele voltak finom humorral (pl. az Öndivatbemutató is).