képek, betűk

Tom Wesselmann-ról szerettem volna rendelni egy könyvet, de csak kis példányszámban megjelent, nagyon drága kiadványokat találtam, az egyik például (Slim Stealingworth könyve) több mint 130 fontba kerül, így elhalasztottam a rendelést. Ma reggel Donald Baechler és Tom Wesselmann interneten fellelhető munkáit nézegettem, régebben már írtam róluk ebben a blogban, de soha nem vagyok biztos ebben, mert annyi mindenről firkáltam már mindenfélét, hogy olykor összemosódnak a dolgok.
Mindkét említett képzőművész csodálatos. Ez így eléggé tömör, de tényleg ezt gondolom. Tom Wesselmann lazán (nagyon távolról) kapcsolódik Elaine Sturtevant-hoz (tegnap írtam róla, erre még emlékszem), mivel ő is gyakran felhasználta más művészek munkáit, de teljesen más módon, beleillesztette a saját munkáiba - például egy Matisse festmény egyik alakját, de nem másolta pontosan, nála a másik képzőművész munkája csak egy része a képnek, a díszlet egyik eleme és nem a célja, mint Elaine Sturtevant-nál. Tom Wesselmann egyébként pszichológiát tanult és Matisse nagy hatással volt rá, az 50-es évektől kezdve tett rá utalásokat a munkáiban.
Donald Baechler egy másik generáció, teljesen más világ az övé, bele lehetne magyarázni kettejük munkáiba közös pontokat, de minek? Jöhetnék a "pop art" világával, hogy mindkettőjükre rá lehet húzni a pop art jelzőt, de nem. Donald Baechler munkái nekem azért tetszenek, mert van bennük egy olyan fajta őszinteség, amit én nagyra szoktam értékelni. Ez egy szubjektív dolognak tűnik, de végső soron minden művészeti alkotás lényegének ennek kellene lennie, a legtöbbször azt a legnehezebb definiálni, hogy mi az őszinteség, meg, hogy a saját őszinteségünk refelktál a kép témájára és formáira, vagy fordítva. vagy mindekttő megtörténik egyidőben - azt hiszem ez lehet az igazság. Nálam mindig változik ez a mechanizmus és minél többet foglalkozik valaki művészettel, annál inkább válik érzékenyebbé a formákra, színekre, szimbólumokra, a vonalvezetésre és a finomabb dolgokra, mint például az apró képviccekre, gúnyra, cinizmusra stb. Ez valamiféle vizuális intelligencia szerűség, ami szerintem egészen jól fejelszthető, nem kell hozzá semmi csak érdeklődés, olvasni tudás és képek nézegetése. Nem kéne ezt annyira túlmisztifikálni, de elkanyarodtam a témától. Hiába, tegnap berúgtam és kicsit bamba vagyok. Iszonyú jó söröket ittam egy pub-ban, abban amelyikről múlt héten írtam. Pedig vasárnap nem szabadna, mert másnap munka...de ez most így sikerült.

Donald Baechler, "Crowd Painting #1",1996
Acrylic & fabric collage on canvas,
96 x 96 inches (243.8 x 243.8 cm) (link)

Tom Wesselmann, Nude,
1965, Silkscreen on paper (link)