A munkáiban minden olyan anyagot felhasznál, amit a témához illőnek talál és igyekszik minél kevésbé beavatkozni a meglévő alapanyagok "életébe", minél kevesebb új anyagot létrehozni (pl. műanyagból szobrot). Minimalizmus? Nem vagyok biztos ebben. Az egyéb jelzőket is kihagynám. A munkáit számozza (nem különlegességből, csak tény), pl. Work No. 200: Half the air in a given space (1998), ez a legismertebb munkája, amiben egy csomó fehér lufit használt fel (példa a meglévő anyagok újrahasznosítására). Azt kevesebben tudják róla, hogy fest is, mármint hagyományos módon vászonra. És én ezeket a munkáit szeretem leginkább, például a Work No. 2228 Portrait of Maria Callas (2015) című képét, ami egy remek portré, késői Picasso stílusban, kevész színnel.
 |
| Martin Creed, Work No. 2339, 2015, Cotton, 34.5 x 19.5 x 1 cm (link) |
A zenei munkáit annyira nem ismerem, a youtube-on találtam ezt-azt, főleg popzenének álcázott performanszoknak tűntek nekem (nem nevezném költészetnek, de ez mit sem számít), egyszerű témák egyszerűen tálalva, például a gondolkodni-nem gondolkodni kérdésről, nekem úgy tűnt, hogy a zenei munkái nincsenek kellően kidolgozva(?)(jaj) (sem tartalmilag, sem zeneileg) és engem zavarba hozott a semmitmondóságuk. Így erről nem is írnék többet, mert nem akarom negatívan kritizálni, többet kellene vele foglalkoznom.
Ma reggelre megfagyott a külvilág, a kukatetőt nem bírtam felveszíteni a vastag jégpáncéltól ami az éjjel jött létre rajta, fehérek a tetők szemben. Kellene valami. Nem pontosan tudom, hogy mi.
No comments:
Post a Comment