képek, betűk

Az operacionalizmus szép csendben, minimális érdeklődés mellett egy olyan gondolkodási rendszert hozott létre, ami figyelemre méltó, mivel minden maszlagot megpróbál mellőzni. A logikai pozitivizmussal szokták párhuzamba állítani - nem véletlenül. Tegnap megrendeltem Norman Robert Campbell "Physics the Elements" című, 1920-ban írt könyvét, ahol ő írt először arról, hogy a tudományos fogalmazást meg kellene tisztítani minden olyan állítástól, amelyet nem lehet kísérletekkel bizonyítani. A relativitáselmélet, kvantumelmélet és a csillagászat fejlődésével azonban megmutatkoztak az elmélet hátrányai is, hiszen a kísérleti bizonyítás sok esetben évtizedeket késik a matematikai bizonyításhoz képest. Ennek ellenére engem érdekel. Érdekes a conceptual framework (fogalmi keretrendszer) használatával együtt, ami Isaiah Berlin nevéhez kötődik. Isaiah Berlin a gondolkodó embereket két csoportra osztotta, a "sündisznókra" és a "rókákra". A "sünök" azok akik egy elgondolás és idea mentén próbálják leírni a világot (erre példának Dante, Pascal, Dostoevsky, Plato, Ibsen és Hegel neveit hozta fel). A "rókák" pedig figyelembe veszik a politikát, pluralizmust és a konfliktusokat és ezek alapján próbálják az elméleteiket létrehozni (Goethe, Joyce (ez jó, kippukkant tőle a szemem) , Shakespeare, Aristotelész, Herodotus, Molière, Anderson, Balzac). Bájos elmélet, nekem annyira nem tetszik, mert szerintem mindig keveredik a kettő és semmi értelme az efféle felbontásnak, de ennek ellenére engem szórakoztat - azon mosolygok épp, hogy Kantot vajon hova raknám? Neki kéne valami új kategória...és most jöjjön második kávé! Minden napra kellene valami kategorizálást gyártani, ma péládul ha hazaérek délután, kitalálok valami új kategórákat a szobanövényeimre, felosztom őket hosszú-levelesekre és törpékre, majd egymásra uszítom őket, tudom...nem vicces, de annyira utálom a címkézést, pedig tudom, hogy mennyire fontos, de mégis.