képek, betűk

Érdekes startup a Premise, letöltesz egy mobilos alkalmazást és lefotózol vele például élelmiszereket, vagy bármit amit kérnek. A Promise-nél ezt eltárolják, elemzik (így például valós idejű élelmiszer-ár indexeket tudnak készíteni), te pedig pontokat kapsz érte, a pontokat pedig később pénzre tudod váltani. Természetesen nemcsak élelmiszerek nyomonkövetésére és elemzésére használja a Premise ezt a módszert, Brazíliában pl. a választási kampányban felhasznált plakátokat és hirdetéseket elemezték - gondolom, hogy itt ezeket kellett fotózni, a rendszerük pedig eltárolta a GPS adatokat és mindent amit csak tudott. A pontozással ráveszik a felhasználókat arra, hogy intelligens adatrögzítőkké válljanak, náluk pedig létrejön egy egészen tiszta és jól használható adatbázis.
Érdekes ez az egész, a művészet szempontjából nézve - csaknem a tökéletes kollektivizmus, jobb mint a kolhozok, persze ez cinikus volt és többé kevésbé vicc. Miközben ezt írom és iszom a kávémat  David Lynch egyik meditációs videóját nézem (ő a guru, és ők pedig a közönség) és nem tudom eldönteni, hogy nevessek, vagy inkább sírjak, végül inkább csak becsuktam, elvégre nem illik kritizálni senkit amíg ártalmatlan - illetve illene, csak minek, vagy miért. És egyébként is, nem vagyok minden információ birtokában, ami feljogosítana arra, hogy ne higgyem, hogy az égbolt nem sárga. Jobb elfogadni ezt az egészet, mint az élüszioni misztériumokat, ahol Démétér előtt bárki felvehet bármilyen szerepet, sőt ha kicsit jobbra forgatom a mobilom képernyőjét, akkor megfordul az egész és Démétér fejenállva könyörög az életéért, vagy én az enyémért, majd egy laza mozdulattal bezárom a képet és Szuper Márió húsevő virágait szedegetem csokorba, csak furák ezek a csövek, meg én is.