képek, betűk

Egészen sok amerikai képzőművész életrajzában találni utalásokat arra, hogy a gyerekkoruk egyik meghatározó élménye a sok költözés volt, például azért, mert a szüleiknek gyakran kellett a munkájuk miatt várost váltani. Bruce Nauman is közéjük tartozik, az édesapja a General Electric-nél dolgozott mérnökként és az egész család gyakran költözött. Természetesen ebből semmiféle következtetést nem vonok le, csak érdekes. Néhány évvel ezelőtt láttam B. Neuman néhány művét valamelyik múzeumban, vagy a liverpooli Tate-ban, vagy valamelyik londoni múzeumban, sajnos nem emlékszem a helyszínre, csak arra, hogy nagyon jónak találtam őket.

Bruce Nauman No, No, New Museum (“Clown Torture” series)
1987. (Video still: Courtesy Zwirner & Wirth)

A chillei Alfredo Jaar, vagy Dan Flavin munkáit is elő kellene szednem... Bruce Neuman-ról Peter Plagens írt egy könyvet, engem főleg a neon munkáik érdekelnek, gyűjteményes kötet nem nagyon van erről a témáról. Bruce Neuman a legsokrétűbb képzőművészek egyike, keveset foglalkoznak a munkáival, pedig a társadalomkritika és a pszichológia épp olyan mélyen benne van a munkáiban, mint a technológia.

Van egy ismerősöm, aki az egyik régi, manchesteri kocsmában csapos és sörmester, szombaton azt tervezem, hogy benézek hozzájuk, ebben a kocsmában (illetve, helyileg egy másik épületben) saját maguk főzik szinte az összes sörüket, több mint száz éve, a kocsma neve Marble Arch. Ennyi féle sört főznek...szinte hihetetlen. Ja, és a söreik vegák. Nekem való hely.