képek, betűk

Egy klasszikust jegyzetelek ide az Einstürzende Neubauten egyik korai számai közül (1983-ban jelent meg), ezt evés helyett vagy közben jó hallgatni - morgolódjál "megint hétközben volt jó idő, szombattól lehülés jön, összeesküdött ellenem minden", ennyi erővel a szupernaturáliában is hihetnél, mutatóujjal felírom a konyhaasztal fekete burkolatára, hogy "szobabicikliznem kellene az egészség megőrzése és a halál elkerülése...".
Amikor kezdődik az az állapot, amit nem szeretek, akkor jobbra billentett fejjel bámulok kifele az ablakon. Zenés, táncos délután, dallamtalan utókrákogás, egy mellbimbó repülő csészealjként lebeg felettem, majd feltapad az ajtó mellé a falra, ha megnyomom fura pittyenést ad ki és felkapcsolja a villanyt.
Töltelék-gondolatok a mondandóm helyett, kitömik a réseket, mint a gitt. Ahol repedés van a közlés folyamának felszínén, betömöm és elégedetten körbenézek, nem látta senki.
Ugandában borzalmas melegnek lenni, LGBTQ közösség tagjainak nem könnyű az életük, épp egy Ritah nevű, leszbikus aktivista történetét olvastam, akit a főbérlője kidobott a laksából csak amiatt mert meghívta a a barátait a születésnapjára. A közösségük mégis működik, ebben az évben Pride-ot is rendeztek. Itt van néhány fotó az ugandai pride-ról.
Visszatérek a zenehallgatáshoz, és elképzelem, hogy elindulok a szobabickli felé, felülök rá és 50 percig úgy tekerem mint egy őrült. Akkor, megteszem. Még néhány perc és tényleg.




Einstürzende Neubauten: Vanadium-I-Ching (1983)