Petőfi emlékére

Szolgalelkűbb, gyávább, és önzőbb
hölgyeket és urakat kiagyalni sem
lennék képes, mint a amilyennek
a magyar értelmiség nagyobb része
látszódik innen - s amonnan nézve,
egyre kevésbé létezhet másféle része.
Ha rendeznének seggnyaló versenyt,
hol eldőlne ki tudja jobban szolgálni
felettesét, s felettese felettesének urát,
s annak főnökének vezetőjét, meg az
afelett lévő politikai hatalom érdekét,
akkor ezek az emberek serlegek, díjak
tucatjait seperhetnék be! Ohh! Siker!
Akadémiai tagok, egyetemi rektorok,
kutatók, tanárok, orvosok, művészek,
újságírók és egyéb felsőbb értelmek
indulhatnának ezen a fura versenyen,
s közülük sokan esélyesei lehetnének
az Arany Szervilizmus díjnak, vagy a
gyémánt fokozatú
Propagandista Babérkoszorúnak,
szellemi elődeik pedig posztumusz
díjakat kaphatnának, és ha valaki
nem jutott nagyobb elismeréshez,
különdíjakat, fájdalomdíjakat remélhetne,
s érdemelne. De szép jutalom!
Persze közben megmagyarázzák,
ahogy mindig, mindent. Mint szokták.
Mer ugye, ők valójában Petőfi örökösei...
Sőt, Petőfi születését ünneplik...
Nyomulnak, az első sorba, mint a templomban...
Beszédeket mondanak róla...
Meg irodalmi múzeumokban ünneplik...
Szobrok előtt szavalják verseit...
Zenét írnak róla...
S mindezeket rezzenéstelen arccal.
Mert ott - az arukon, bőrük vastagabb mint
egy szumátrai orrszarvú seggén a péncél.
De a valóságban még egy határozott
nemet mondásra is képtelenek,
de persze nem is akarnának ilyet,
hiszen a felettük tátikázó ülepek,
Oly nagyon jó dolgokat szülhetnek!
Hatalmat, fontosságot, pozíciót, díjakat,
pénzecskét, médiát és interjúkat, szolgálati
autókat, lakást, végvárat, jobbágyokat...
Mindent ami egy magyar úrnak, hölgynek
jár ha legnagyobb erénye a nyelvvel
előre jutás leleménye - s ennek bajnoka lett.
Ha pedig valaki kilóg soraik közül,
sőt: nemet mondott - mert ilyen is akad,
mint sötét cső végén a hófehér ablak,
Akkor Őket kitúrják, lenézik,
kinevetik, gúnyolják, s ha még povedál?
A hatalom propagandája lejáratja őket.
Erre már nem maradt magyarázat.
Mert aki attól kapja a megélhetést,
Aki hazudik, lop, csal és gyűlölet
propagandákkal bolondítja a népet,
Az maga is részese annak az egésznek,
Ha akarja, ha nem: ez rajtuk kívül áll.
Nem lehet bent lenni, úgy, hogy kint vagy,
Nincs olyan, hogy ha kicsit merülsz a lébe,
akkor vékonyabb rétegben leszel kakás,
Nincsenek működő kétkulacsos utak.
Szolgalelkűség, meg gyávaság van.
És aki egy ilyen egyszerű dolgot nem ért,
Az bárcsak ne akarna Petőfit tanítani,
Meg lehozni Őt a földre, s róla magyarázni,
Mert ezzel csak önmagát parodizálja,
és mert semmit nem ért belőle,
Ha pedig mégis, akkor erkölcsi nulla.
Eufemizmus nélkül: egy ócska ember.
Ahogy gyerekkoromban hallottam,
nem értelmiségi suttyóktól faluhelyen.