Egy demokrácia-paródia bábszínháza, új rendiség,
s propagandája - hatékony dobolója a gátlástalanság
mákonyának, akár egy perpetuum mobile. Ütemeit
íratlan szabályok, érdekeltté tett emberek hajtotta
függőségi hálók tartják életben. Bármire képesek
az erőforrásokért. A bármire az akármi. Ha kell
relativizálnak, lejáratnak. A valóság az érdek
pillanatnyi filmje, rendezője
az önmagát elnyomott primadonnának látó
középszer. Kiélvezik a hatalom
uborka-ujjainak kényeztetését,
fontos polcok után sóhajtoznak,
nyögdécselve élveznek porondért cserébe,
s ha megkapták? Büszkén ülik meg a trónt,
elég tudniuk, hogy a kéz mely odatette őket
bármikor el is veheti azt, s ezért folyamatosan
nyalogatniuk kell a felettük lévők mocskos tenyerét,
csókolva babusgatni a szájuk előtt himbálódzó hurkát,
s mikor int egy felsőbb: menni
amerre mutat, s ha nem jelzett? Kitalálni óhaját!
Együtt a gazdival új lényt alkotnak,
A feje egy éhes sáskáé,
teste óriási bendő,
felül rágók - szája fekete lyuk,
kloákája a propagandisták kórusa.
Lábai pedig?
Az egészet megszülő zselékultúra
évszázados oszlopai,
melyek, reszketve dülöngélnek,
akár egy részeg hontalan püffedt lábai,
üveg szorongat, benne önsorsrontó házi kotyvalék,
vagy bármilyen delíriumot okozó lőre,
és tükör soha nincs nála,
mert ha meglátná mivé lett sírva üvöltene tőle.
No comments:
Post a Comment