Klotyó felirat, szaró makiknak

Egy gulyás fotóját nézem valamilyen újságcikkben,
olyan mint egy fontos apafigura, Új-Nagy uraság, 
Aczélkék öltöny, csillogó homlok, lezseren zsebre
dugott kezekkel áll s épp Rotterdami Erasmus-ról
hazudozik. Vizsgálom az arcát, sehol egy rándulás,
megbicsaklás. A hazugság a munkája. Egy Wc
felirat-szerű gondolat jutott eszembe róla, amit 
szarás közben hümmögve olvas a szerencsés ürítő:
Ha többségében folyamatosan a legnagyobb hazugok
és gazemberek a legsikeresebbek politikusként, és
ha a társadalmak folyamatosan a gátlástalanságot
jutalmazzák - sőt azt értékelik erőként, akkor egyre
jobban nőni fog az ingerküszöb, mert a versenyben
a pozíciókért versenyzők egyre erőteljesebben azokkal
a karakterjegyekkel bírnak, amit a közeg jutalmaz,
és mivel ezek a hazudozás és a gátlástalanság -
ezért időben előre haladva egyre nagyobb hazugságokat
fognak a politikusok mondani és a közösség egyre
inkább tűri vagy ignorálja ezeket, ezért láthatunk
egyre több olyan figurát a közszereplők közt, akik
zsebre tett kézzel a mikrofon elé kiállva, szemrebbenés
nélkül hazudnak - bármit, bármikor. Ma már nincs
határa a hazugságnak, sőt elkezdték alternatív valóságnak
hívni - vagy egyéb eufemizmusokkal olyasminek
beállítani, mintha a hazugság is csak vélemény lenne,
mintha a Piros Ég, A Mézeskalács házikó, A hét, kilenc
és háromfejű sárkány és a Szörny a szekrényben
akár valóság is lehetne. És ezeket jelenleg, tömegek
hiszik el. Komolyan. Ez a nevenincs szánalom.
A fenék nélküli világ, ahol soha nincs legalja,
nincs vége a süllyedésnek, mert a kultúra
kívánja a borzalmat és mindig lesz
olyan aki dob elé abrakot.