köröttük fenyőtűkbe göngyölt kutyaszarok sárga gömbjei,
a járdán esőcseppek, akár a fröccsent, sűrű, fekete kátrány.
Két parkoló autó közt kócos, molett hontalan nő álldogál,
A fekete mackónadrágja előre-hátra jár - éppen maszturbál,
Ziláltan néz a szemembe. Én ugyanezt csináltam hajnalban.
Szegény! Nekem legalább volt egy hálózsák a konyhában.
Végül a bejárathoz érek, szomorú nem vagyok, leginkább
Az értelmetlenség amit ebből az egészből érzek, Szánom
őket: a hajlék nélkül levőket, a néhány évesen meggyilkolt
gyerek fenyőket. A hulláikat két hétre egy szobában tartják,
Majd ha vége az őrült ünnepük utolsó percének, ha már csak
a helyet foglalják: az utcára dobják, Ha létezik értelmetlen,
céltalan halál: a karácsonyi fenyőké az. Hazaértem, rendben.
Az értelmetlenség amit ebből az egészből érzek, Szánom
őket: a hajlék nélkül levőket, a néhány évesen meggyilkolt
gyerek fenyőket. A hulláikat két hétre egy szobában tartják,
Majd ha vége az őrült ünnepük utolsó percének, ha már csak
a helyet foglalják: az utcára dobják, Ha létezik értelmetlen,
céltalan halál: a karácsonyi fenyőké az. Hazaértem, rendben.
No comments:
Post a Comment