Welcome!

This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.

Tuesday, 24 January 2023

A mosolyok margójára

Évszázados, rendszereken átívelő dohszag,
Valahonnan varjak keveredtek a ház fölé,
Látni nem, csupán hallani neszeiket,
Krákognak, keringenek és kutatnak,
Ez a város különös, belső menekülttábor,
A mosolygós négyes szemein át figyeltelek,
Épp totyogtál valamerre, barna csizmában,
Talán Daidalosz-t követted - reménykedve,
Bármerre tartottál, közömbösnek tűntél,
Ez itt a szélsőséges ellentétek ülepítője.
Meghasonult haragod helyett szelídség,
A fehér cigarettát mankóként szorítod,
Az apátia sokfélesége sajátos városkép,
Lennél jobb, őszintén vidám, könnyed,
Ezeket is felfalták az ólomgazemberek,
Pedig már alig mersz híreket olvasni, 
Mégis megtudod amit nem szeretnél.
Utálod azt a félhomályt, lassan bekerít,
Telve ügyeskedő, önelégült hazuggal,
Egymás takarásában röhögcsélő manók,
Ez a város nem is tábor, inkább menhely,
A maradék szabadság vidám temetője.
Ha elutazol a rokonokhoz - vitatkoztok,
Nemrég "migránsoztak", most az orosz
propaganda magyar nyelvű "békéjét" fújják.
Szégyelled helyettük, mentegetés nélkül.
Látod kik ülnek a szócsövek csapjainál,
A sokféle trágár propagandát pumpálgatva,
Jól élnek a kimért aljasságok termékeiből.
Övék nagyjából minden -  a kastélyoktól
A kert végében álló tyúkóladig. Övék a 
a gondolat: s miközben elitezik az elit,
a tájlélek bőszen fészbúkozik: s szabadon
választva újra ugyanazt elnyomást zabálja.
Övék az Isten is, az olcsó, akciós papokkal,
az utak mentén a plakátok, a borospincék,
a tóparti hotel, a kerti budi és az ellenzék.
Végül megbékélsz, nincs erőd már ehhez,
A harag helyére szomorúság folydogál,
Egyre súlyosabb teher - alvadt, véres higany,
De nem akarsz egykedvű és keserű lenni,
Mert az szánalmas, önbabusgató közhely.
És ez a szörnyű zselé, bánatot nem érdemel.
Az égbolt végül is még kék, mosolyogsz,
Fényt vársz az örök válságban fuldoklóktól?
Valódi mutatvány. Mosolyognál, de nem értik,
Fel sem fogják mit vettek és vesznek el tőlük,
Azután visszamész, felvonatozol, metrózol.
Keserű magokat érlel a lelked, de titkolod,
Nem tartozik senkire a magányod lúgos löttye,
Várod a következő hazugságot, mosolyogsz.
Vadgalambok válaszolgatnak egymásnak,
Szarkák csettegnek az öreg fenyőn, mosolyogsz.
Érzed, ez a hely nem lesz soha szabadabb,
Tudod, ha itt maradsz ez konstans. Mosolygsz.
Amíg létezel és utána - mindig hasonló lesz.
Bárkié a hatalom, ez itt: változatlan csonthéj.
Hiába fiatalabb - a feneketlen étvágy ugyanaz.
Anomália vagy. Hiba. Nevetséges idealista.
Azt, ami nem cinikus - leírni is nevetséges.



No comments:

Post a Comment

Author & Copyright

Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved. This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission. Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.

Blog Archive

Followers