képek, betűk

Mellesleg

A levegővétel kéretlen zöreje,
imaféleség egy Félelem ugrása előtt,
kisutánzat félénk molyszárny selyempora,
a kiterített napsugár szemöldökcsipesz. Olyankor,
ha az álom fedele puha zöld kása, porcelán zúzdából.
Fémkocka kacskaringói körmönfont alapon,
a vidámság pocsolyaként ömlik szét zoknid alatt,
bemásztál valahová,
esetleg egy lámpa nélküli tuba torkába,
ügyesen falatoznak belőled a felhők,
szegleteket építenek könyöködből a madarak,
elmúlt a mai nap, önmagad illúziója a végszó,
reményed felkapcsolja a havazást,
vaskos fehér párnák nőhetnének az ágvégeken,
ha nem lenne minden ennyire beteg,
kristály pettyek kóvályognának felettünk,
apró dísz-harkályokat aggatnának magukra a fák,
január öröméből hizlalt szél búgna,
háttérzenét adva az elmúláshoz.