megültem a sarokban, csak a sárga fotel
karjai és lábai volnának, de nem használja őket
vajon miért van itt ez fal? látással etetem őket,
a szomszéd lány egy hete minden éjjel vihog,
olykor reggelig, lehet bármi - új szerelem,
újabb üveg bor, egy újabb bogyó, a szabadság
átélhetetlen tumor, letámad a kényelem puszedli
illatú leheletével, magamra hagy, vagy túlterjeng
és a kór harmóniáját ráborítja a vágódeszkára
következetesen, erős csapásokkal trancsíroz,
szükségtelen gondolkodni, ma újra eladom magam,
de holnap feltámadok és elsiratlak megint. Te
névtelen Én, a kimondhatatlan semmi. Látod,
nincs időm ennél többet tenni, még nem késő
értelmetlennek maradnom, mint aki kényszerből
bujkál azok elől, akik túl barátságosak, elveszett
az utolsó gondolatom, álmomban adtad, apró
kristályfog volt, ezüsttel zománcozott kockában,
csupa erőszakmentes, alázatos, pukkadásig duzzadt
szörnyeteg. Ma be kell mennem Londonba,
néhány tárgyalás, normálisnak tűnés,
egészségesnek látszódás, sokkal jobban járna
a világ ha minden tárgyalótermet könyvtárrá
alakítanának. Indulás Farringdon gyomrába,
onnan eldülöngélés a Hyde park
észak-keleti sarkáig, útközben magamban beszélek,
mint itthon szoktam, gyaloglási vágy szerelem helyett,
nem állnék le,
esetleg egy kávé? esetleg egy újabb csalódás?
isten ujjával átdöfött Croissant?
vagy egy újabb arc elfeledése? tegnap
az udvaron a csillagokat néztem, cigiztem és
a képek közt lapozgatva - beomlott valami,
nem csak mi tűnünk el, a táj hasonlóan múlik
tavak, erdők és folyók is átadják
helyüket, sok baromság - szemtelenül hazudós,
akármicsodák. Nyúlj a lábad közé és ugass.
Fordulj hátra, húzd szét, köpj rá, nyüsszögj,
szorítsd hátra, ágaskodj keményen, hatolj be,
rágd szét, szürcsöld ki, gyorsabban, fordulj
oldalra, tegyél a fejedre egy vázát és köhögj.
Vagy kakilj éjjel részegen a cipődbe, reggelre
tojás lesz belőle, benne fiókaként te laksz,
kifele vágysz így orroddal a héjat kocogtatod,
közben azon aggódsz, hogy valaki ott legyen majd
amikor kibújsz és rácsapjon a fenekedre: sírj
a lélegzet miatt. Indulás előtt a konyhapulton
késsel végigmentem az ujjaim közt, oda-vissza,
egyre gyorsabban, kikopogtam vele a mai
napom minden titkát. Tekerd meg a füleid a
tükör előtt és nézd meg a nyelveden a lila
korongokat. Az álmosság egyenetlen szívhang,
körben és ha kék vagyok mi van, a kezem jobb
öregujjának körme alatt reggelre seb fakadt,
odabent úszkáltál. Kerepelők minden oldalról,
félek oldalra nézni, fejek a padlóból,
szerv nélküli csupasz fkjwnerjwlekjréwlekjrlwej
fwerk-k az a nevük: ami te vagy. OQOQOQ.
Kígyózó szőnyeg, táncoló fekete strandpapucs,
gennyedző seb az alsótestem, pipacsok nőnek
a kézfejemből, leveleik közt mókusok ugrálnak,
párosodnának, a bundájukat nekem adták, hogy
tudjak aludni. Nem tudták mit siratok, de
abban biztosak voltak, hogy te köztük voltál.
No comments:
Post a Comment