ON59Q00UI
A ház csendes, az élet darabok a múlt hétből
a földre dobott zoknikban bújtak el,
Lehelet és jóravalóság - kedveli őket,
Ínyencként fitymálták a szokványosat,
Az idő a hitünkből étkező idő kizárólagos talány,
Fél-ökölvégi ujjpercekkel orr alatt kopogott be,
Milyen amikor tüdőtől a fejtetőig nyirkos borogatás
kitölt, s átszitál rajtunk mint indulatvezérelt hanyatlás,
Jövőre már nem lesz ez a példány belőlem,
Másféle halmazállapotok gömbjében koszlok,
Leolvadt szabályok közepén,
Meglepődött rajzfilmhős maszkjában,
Levegőből kovácsolt késeken alszok,
Az újabb túlélt napokról fantáziálókon ámulva,
Tanuláság kellene, de ennyi szemét közt
Az undoron kívül, csak üresség,
A kielégülés normálformái, hatványozva ön-jelölnek
gyermeklelkű megmondókat,
Szemérmetlenül, önimádóan hálózatba csordázva,
A magabiztosság és a mindenki géniusz
ostoba vigyorai - végtelen sorozatban,
Komor dekadencia.
Én maradok átlagosnak,
Elbújva előlük,
hajnalomban.
No comments:
Post a Comment