ERW534TZWMK
Az ég bőre vékony felhőréteg,
a Nap kidudorodott belőle,
idelent a kétlábú sebek,
maguk alá csepegtették
vérző álmaikat.
A háztömbök élükre vasalva,
szájjal felfelé feküdtek,
éhesnek tűntek,
ahogyan a Ők is,
de semmit nem találtak.
A reményről álmodó részegek,
az utolsó italról álmodtak,
elvetélt célok, más időben,
elásott dolgaik
fájdalmától élveztek.
Ennek a kornak nyomorult íze,
minden rosszból kevés,
hatékony keverék,
az élet ellen, mint cél,
múljon ha kell: könnyedén.
Zsilett-lepkeszárnya bőröm alatt,
lefejti a felhők lágy szájait,
az esőt az ablakon,
füleddel hallgatom,
közben belőlem vacsoráztál.
No comments:
Post a Comment