MK32PLW4001
Nélkülünk a szavak. Könyörület mentes variációk,
leszűrni a tárgyakat, mint a szabadságot, vagy a teát,
nevetést, laza gubancokba borzolt szellemes keringőket,
vágatlan táncmozdulatokkal szórakoztató Uraság,
itt hagyott csonkok égő duzzanatai,
varratból felpumpált hegység, vagy felhőtömb,
van különbség?
hogyan zuhanj vissza ugyanoda,
a kezdők gondtalan, éhes kőlapjára.
Virrasztanék a belőled és kohéziótól riadt
madárféle halálodért,
felfokozott ön-anyud ritmusa nulla lépőkékre
mászott, görgött és hányt.
Rakott mezők susogása, vetemény mágusok.
Szirmok és padlások. A képességünk
a szeretetre egytől ötös skálán? Vágyunk ugyanarra?
Gyakran több.
Alul szorzott meredélyek nyughatatlan szutyka,
millen a szád széle, érdes és fonott. Sharp teeth.
Vonaglás minőség szerpentinjei. Botladozó ók,
röhögő ők, csimpánzok tenyerén végzik,
alattomos tévelygésük okán: semmi értelme,
vudus bőrcsipke nővérkeruhája meredélyein,
vonakodó mitokondriumok,
A műveletlen ászok kába rugóin ámulok.
Puffadt szerjózsa szikei mögül leskelődök,
kocsányoktól felszabadított fertőtlenített győztes sármját védem.
Pokolhasak, telített rácsai, férőhely nélkül alszanak,
miért galvanizáltak a romlott érvek szervek nélküli emberkéit?
Porból tövist teremtő Suzéj, Kit a jók és rosszak cseréje szórakoztat,
nameg a szipiszopi.
Unott melasz,
szürke lóháton.
Puha progress history flow,
balogh, jobbolh tizedesvesszők éji magánya.
Mintha Pikolók Költenének Dalt, Helyettem.
Türingiai Szent Puncipók, vitézül fuvolázott néki,
amíg az vonaglott a kereszten,
zöldet főttek a mezők, fel-le a szél rajta, merengene,
csak derengene a Nap és Te.
Szomorú kelletlenül megértett, tobzódás
mintha ismétlődne minden arc. Lok-lok agyalok:
zörgő-csíkos angyalok!
Mánia. Fekete foltos kézfejek, egy padon
egyedül, a Magány azért lesz újra és újra részeg,
hogy a delíriumban megjelenő kapukon át
eljuthasson élete azon pontjaira,
ahol szeretve volt? Nem tudom a választ,
de az biztos, hogy szép este volt.
No comments:
Post a Comment