képek, betűk

A szabadság, kis félelmekből lesz - mondta, sugarait
súlytalannak éreztem, én bennem sétáltunk, velem.
A belváros
ragacsos belseje felé,
útközben sapkámat igazgatta, 
"a logónak elöl kell lennie", "az a fehér bigyó belül,
és hátulra kell álljon" - "vajon sokan lesznek
a boltban?", "túlélem", "ezek a fák félnek.",
"lesz a boltban ecetes puffasztott rizs?", "úgyis
megölöd magad", "esni fog.", "túl sok autó",
"szar vagy", "nem érdekel a mások élménye",
"várom a jövő hetet", "megdugnám", "hideg van",
"biztosan megtörténik", "fordítva van a sapkád",
közben mosolygott és a késő délután fogai közt
fokozatosan eltűnő
kopasz fákat bűvölte,
a kéményeket számolta,
elkerült
minden csatorna és szervízfedelet.
Lelkesnek éreztem őt, szinte élt, Fél fele titkos,
a másikban olyan vagyok
Mint aki örökké
közönséges,  a Trükktelen ember, aki A Kár érte
és a Bonyolult Szükségtelen jelentésvilágai közt 
toporog, Akinek mindig hatástalan az elmepépesítő
bűvészkedése, hasad, ép, hasad, ép, hasad, ép,
tátikáz - hasad, épp? Karon ragadott, mesélni fog.
Őrült történeteket sikerről, kudarcról, szerelemről.
Egy ideig szótlanul hallgattam, majd
Eltorlaszoltam a füleimet,
Vergődjünk hát egészen el az Akármeddig szélére,
amíg a környezet úgy adja, hogy érezhetünk,
szervírozzon
új illúziókat, hihető történeteket, sőt! szerethetőket.
Sétálni akartam, egy kocsmát találni terasszal, ahol
lehet cigizni, bámulni és üresnek lenni, 
nekünk valót, hiszem
a ez a kóbornyomor, a munkaszolgaság ahol szinte
minden látszat és a golyók valójában kockák,
odabent embernek nevezett kétlábúak rettenetes
dolgaikat végzik. véletlen a táncrend, nem következik
a sorban senki, csak pörgünk az üregfekete végek
kék lánggal égő virágai közt, abban a méretben,
aminek a neve a Határvonalak világa. A domének
itt gyümölcsök. Ádám és Éva távközösülnek.
Ezekben Élnek, "onnan nézve úgy tűnhet",
mintha Ez én lennék, utána levegő, majd te jössz
és a széked, de valójában ugyanaz az egész,
csak a méretarány csal, aludnék ha a melatonin 
elringatna, itt nincs utca, a séta odakint magától
tovább jár - álmomon keresztül követi a tegnapi,
utunk, nyomait, megpróbál megtalálni, abban
bízok, hogy a házszámot nem ismeri. Legyen
üdvös a léted! Verselő bornírt papagáj! Hol van
az a vad csikó, kit őskorában felhajtott a vágy?
Nem tudom a választ, de nem is érdekel.