képek, betűk

Halálzsargon JP51NM19

Elért bennünket a feledésnek gondolt, széntablettával
viszonylag jól kezelhető szabadság, qwlekjqlw elkjqlwk
nevetve táncoltunk egy diszkógömbben a mosógép előtt,
egy sünimintás konyhai szivaccsal letöröltük nyomainkat
az edények aljáról. Közben a jelenléted élével vagdostam
vállamon a bögölyszárnyakat,
a mennyezetet lehajtva csórén napoztunk a kád emésztője
előtt, Nüansz Báró rőfnyi bingije kutyust és madarat
árnyazott a falra, 
lábak helyén mutató és középujj, fejük bütyökből,
a rúzsrajz mosolyt odaképzeltük.
A Bálnák a folyosón: Józsefeket és Máriákat gyártottak,
hegesztőpisztolyokkal estek egymásnak, "K.{O} szeme"
gondosan zsírt formázták, spagettiből hajat sodortak,
farmerből füleket kanyarintottak.

A Nap ma nem ébredt fel, emiatt a város hasában beragadt
a sötét, az utcán ugyanazok a járművek ismétlődtek, 
ez mégsem a vass-peklo volt,
csak hétköznap, képzelődtem,
számoltam, újra peróbálkoztam, de minden változatban
ugyanez
történt: meghaltam. A szembogarad mögött pikkelysorok
mögé bújtál, emlékszel: kérdőjel:
fiatalok és feleslegek voltunk? A Városligetben júliusban,
a sündisznóhát-szobor mögött, a fák árnyékában ültünk,
a letaposott, szikkadt cigicsikkes fű kényelmetlen szivacs, 
te Párizsból jöttél haza, a rövid hajad miatt fiúnak tűntél,
éreztük, hogy az a hőkocka,   {O} o {O} szégyenkultúra.
ott a semmi közepén, mindkettőnknek fontos. Felejtés.
Azt mondtad szép a hajam és a szemem mint az ég, de
elmúlt az is mint minden, mert a dolgok sorsa gyógy-vég.

Képzeld, a vasárnap reggeleim mostanában azzal telnek,
hogy a nem létező családom létező tagjaival beszélek,
próbálok gyermekként és testvérként szerepelni, mint aki
nagyra nőtt s akár még felnőtt is lehet, közben belül,
a határvonalaim mögött egy megrémült nyúl, rágja magát.
Nem tudom miért fontosak, talán mert végül csak ők
maradnak, még egy ideig, néhány évtizedig, emlékezni.
A jelentéktelen dolgok: feltámadás, megvilágosodás 
szórakoztatnak, {O} főleg a mozdulatlan történelem.
elképzelem, hogy milyen lenne a világ, {O} vicces.
ha a sok ezer képzelt apa és anyafigura közt létezne
egy - aki valóban isten. Ha lehetne objektív igazság,
következmény s nem csak a véletlen {O} öröm, fény
működtetné azt, amit törvényszerűnek tűnt. {O} csók.

Amíg nem, addig nem szedem be. "A teám közepében
kacsa úszott, {O} Kérjük, hogy kövesse a sárga vonalat! 
halak pezsegtek körülötte, feléjük fújtam, {O} 
a hullámok körülvették őket, dobálták a kacsát,
egy harcsa hörögve felnevetett." - mondta: horgot a számba!
A pontosság fontos összetevője volt a horizontálisan
terjeszkedő személyiségednek, értettél a halálszelídítéshez,
régebben a depressziós paranoiasütim bipoláris mosolysírása
és az agorafóbiám jól elszórakoztatták egymást,
s olykor, kdfghjls dhljhfskjh sssssssss hsssss
de főleg a kelttésztaképű Holdas éjszakákon, kókadt
fagyöngyök szerelmeskedtek az könyveimből
rakott tábortűz fényében, porzás közben
anekdotákat meséltek egymásnak arról,
hogyan kínozták a nyárfákat. 
A Halálzsargonnak saját szótára van, titkos ABC-vel,
fotóalbummal, melyben a képeken minden alak
fehér folt, a fejen két sötét fixpettyel.
Mostanában elfelejtek felháborodni,
AKKOR szinte minden hazugságon mérgelődtem,
mostanÁban már csupán hümmögni szoktam, EKKOR
s bár utat még nem engedtem a gonoszságnak,
nem harcolok ellene, hisz oly népszerű, annyian imádják,
a pénz és a magamutogatás a hálózat egyetlen istene,
nem hinnéd, hogy ez valóban Az, Az, Az, Az, ŐZ
mert túl hétköznapi: a szarvak, paták és kéngőz sehol,
csak magabiztosság, jókedv, derű, öntudat és mosoly.
A rombolás ijesztő specialitása a pusztítás öröme,
közmegegyezéses szabadság megsemmisítés,
mert mint apánk - az elfojtott vágyak teremtette Lény,
bennünket gyárt, mi pedig majd továbbadjuk,
kényszerét a hajdan evett pofonok újra kóstoltatásának,
s bár a büntetésnek nem kellene folytatódnia,
kinőtte magát a kultúra, s mégis - az
a szorongás maradt. Olykor
lefekszel a szőnyegre,
a sószórót a közepes lyukméretre állítod,
elkezded sózni saját arcod,
amikor kifogyott ugyanazzal a mozdulatsorral
a homlokodat addig csapdosod vele, amíg szét nem esik.
Egyszer, valamelyik múltadban vettél
egy ugrókötelet és elképzelted, hogy egy alkalmas reggelen
felkötöd magad, de hála Kínának,
a második használat közben ráléptél, elszakadt.
Közben felnősz és az önpusztítás vágya,
együtt él benned a hipochondria és
az élni akarás vágyával, minden percben
egyetlen lépésre az őrülettől: halandzzzzsa,
remorse, boldog szalamandra. Vasárnap anyám
Azt mondta, talált a pincében két festményt 1996-ból,
nem emlékeztem rájuk, állítólag én szartam őket,
Biztosan úgy volt ha állítják.
Idegbeteg farkasok rontó számokat írtak a kerítésekre,
félig töltött alsótesteket húztak magukra gatya helyett,
cipőnek fésűket húztak és így lopóztak az utcákon,
áldozatokra lestek. Valaha, igen. Valaha, ismertem.