AYIR118US
Teraszán a katedrális üdvözlete, délután
És este együtt, körben és háromszögben
Gyógyhatású gondolatok ágyásai puhulnak
Tört képsorok dülöngélő járókáiban,
Megkezdett mozdulatok, visszafogott
Jajfélelme ütögeti az asztalt, migrénbe
Foglat díszgondolat, hogy minek, hagyd
Ugord át és a máról a tegnap mindenség
Készségesen összeomlik, nem kér szívet,
Lélegzetet sem fog, viszolygása a mozgás
Szabad fergetegétől lágy cigifüstbe fullad,
Lemond rólad, szelíden fürkészve tolat,
Csipeget iszkolás közben, nincs különös,
Igéző pislogás, csupán könnyed tekintet
Sóhajba sodrott megnyugvás, a díszbokrok
Göndör lombjaiba dőlés széttárt karokkal,
Hideg ágvégek csattanása arcodon, félni
Olyan kiváltság, belőle estleg papírsákány
Lehet, fülke-ízű szűk magányban, orral
Az égből az üzletek kirakatába, omlós
Fájdalom két pici tenyér között, csókkal
Harapással üdvkatona, mint a katedrális
Évszázados harangzúgása könnylében,
Búvárkodsz és takarásban is maradnál,
Ne kérdezzenek, vagy nézzenek többé,
Úgy jobb, ha nincs közlés, ne álmodjon
Kereteket köréd, elég a magad kalodája,
Ítélet nélküli egér tetem, lecsapódott vas
csapás szorít a földre, baráti lenyomatok
Pufikabátom pelyhekkel töltött, dombor
Hátára, januári naplemente szorongása,
Nyugodt mint a könnyező asztalok szája.
No comments:
Post a Comment