képek, betűk

JKU73REW8NE

Amikor a szél olyan ismerős, mégsem hoz semmit,
Integetsz, ágaskodsz, mintha pórázon vinne az éjjel,
Elfelejtettem mit kellene gondolnom, mérgező perc,
Ezt a nyelvet nem ismerem, a mondataim emlékek.
Úgy fordulj bele az éjszaka umbra torkába, merész
Véges integetés valamilyen elmaszatolt településről,
hol pálcika esőcseppek teremtek, napsütötte férgek
az úttestek, sötétzöld mezők közt tekeregtek, zilált
haja volt minden hajnal percnek, mákszínűt hányt
A szabály, melyek és milyenek díszítettek magányt,
nem akartál lenyúlni a torkodba, hogy lehányd őket,
azokat és az igéket, a főnevektől pajkos szaporákat,
eltűnj, kijöjj és varázsolj valami kedveset, mosolyt
vagy véreset, a Csallóköz nyarának párás hajnalait,
amikor részegen a síneken balettoztál - Megyertől
Ekecsig a csattanós maszlag szigetek és a gabona
közt feketéllő büröksejtek borzalmas egyedülében,
olyan egész volt az a negyed, mintha fél lett volna,
legalább maradt belőled valami szellemféle sikoly,
a fűszeres részegszag és a négykézláb felfedezések
örömtelen és ártatlan bűnrésze, amiről azt hihetted
elkövetted, végül a legártatlanabb rosszaság maradt
tükörvilágod borzalmas memóriájában, ezereutcák,
millióvárosok szutykos morajában, ostoba maradtál,
ugyanolyan ügyetlen, egyenazon nulla - síklakóféle,
merengések és megtörtént bestiáriumok halálvágya
szorításában, várod a seregélycsapatot, az őzeket és
a rozzant biciklik kattogását a mezei utak buckáin,
az eső helyett a sírást, a napsugarak helyett vizet,
az alkoholtól összetöppedt fejeket, földmunkáktól
kemény, piszkos körmöket, az éhesek törvényeit,
melyekből ha akarsz és ha nem: birtokolsz valamit.