képek, betűk

az életem mozdulatai váratlan támolygások sorozata,
 az eltévelyedés pillanatai kifeszített, üres vásznak,
szeretnék árnyék lenni a falon,
fordítva mutatni minden formát,
egészen eltűnni, ilyesféle gyermeteg vágyak,
csak maradjon valami a csendből,
amit hagytak, tányér szélére vontatott világvége,
kiemelt dicsőség keverékfeje, jottányi biztonság,
röhögéskúra két fűtetlen borda között, vázlat rólad,
ahogyan meghódítod a kanapét,
mesteri pókfonal két ujjbegy között,
sétálj rajta innen-át a képek nélküli univerzum egyikébe,
csak volt, vagy onnan újra,
elhesseget a szeme elől mint púderfelhőt,
ki a valótlanabb, ki hazudik,
ki érdekharcol jobban? Igen, vajúdás az egész,
lassuló körminták a bőrödön,
mint akibe súlyos követ dobtak,
a műveletek anarchiája egyre csábítóbb végzet,
sorsfordító erőszakos szakadék,
virágok szívragacsos facsart furasága,
fejfájás úttalan körömkarca homlokodon,
sebet hagy, palástként utánad kígyózik,
a formulák igazsága, tudd miből kevertek ki,
nulla titokrész, őszintének árult záradékok láthatatlan sorai,
kocsma klotyókba csobbant halleluják, adj-végy,
kapj-kérj. Csupa értelmetlen gondolat.
Kincset a váladéknak, koppanást a szakadás elé.
Olyat a végére, szájat a szélére, ujjal körbe,
nem vagy görbe. Álmodjál vágyat,
amiben alig akad bánat, és a hasmenés - talán
a stressztől elmúlik, valahol altatók
cumit nyomott ajkaim közé,
és alszok.