képek, betűk

Tegnap volt március 15., az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulója. Én soha nem ünneplem az efféle évfordulókat, mert a külsőségek zavarnak, szokásom szerint olyan emberek írásait olvasgattam, akiket sokra tartok, mintegy emlékezésül. Kossuth Lajos egyik szövege különösen megérintett, mivel egyszer engem a középiskolás magyar történelem tanárom amiatt alázott meg nyilvánosan az osztály előtt, mert ugyanazt mondtam a nemzet és nemzetiség fogalmáról amit ma reggel Kossuth egyik szövegében olvastam.

A tanárom, aki magyarkodó, lélektelen, korlátolt ember volt, aki az államszocialista rendszerben kiszolgálta a diktatúrát, aztán a rendszerváltás után köpönyeget forgatva, ő lett a legjobban magyarkodó helyi önjelölt kultúracsináló, aki minden megemlékezésen az első sorban tolakodott. Egyszer megkérdezte tőlem, hogy mi a különbség a "nemzetiség" és a "nemzet" fogalma között és én szlovákiai magyarként azt mondtam neki, hogy a nemzetiség és a nemzet fogalma más, az egyik az államisághoz tartozást jelenti a másik pedig a népcsoporthoz valót, vagyis például én jelenleg, Szlovákiában a magyar nemzetiség része vagyok, de a szlovák nemzethez tartozok. Ő ezen kiborult és egész évben emiatt alázott. Ma reggel találtam Kossuth Lajostól egy szöveget, amiben ezt írta:

"...másik az, hogy nemzetiség egy dolog, nemzet egy másik dolog. Ugyanazon egy nemzetiség lehet több nemzet, s egy nemzetben lehet több nemzetiség. Mind a kettőre sok példa van. Nemzet annyi mint állam; ezt csak történelem alkothat. Nemzetiség természeti minőség, társadalmi érdek, mely helyet kérhet magának a többi társas érdekek közt az államban, de nem az állam fölött, nem az állam érdekeivel ellentétben. Igen sok nemzet van a világon, melynek tagjai különféle nemzetiséghez tartoznak, sőt alig van állam, melynek minden lakosa ugyanazon egy nemzetiséghez tartoznék..."

Vagyis ugyanazt írta amit én mondtam a tanáromnak és ami miatt büntetett, csak ugye a magyarkodók fejébe nem fér bele, hogy másokkal békében élve a szlovák államiságot elismerve, abban aktívan, magyarként részt vállalva önmagunk maradjunk. A magyarkodók azt gondolják, hogy Kossuth szövege csak a Magyarország-ra, mint államra érvényes, vagyis ha egy szlovák annak idején Magyarországon élt, akkor az ő nemzetisége szlovák volt, de a "nemzete" magyar, viszont fordítva ezt a magyarkodók már nem értik, vagyis számukra Szlovákiában én magyar nemzetiségű vagyok, de továbbra is a magyar nemzet része, hiába élek Szlovákiában... vagyis, valójában a szlovák állam nem érdemli meg a szemükben a történelmi államiságot, vagyis kettős mérce és alternatív valóság eszközével, egy párhuzamos valósgban élnek. És mellékesen hazudnak.

Egyébként, mellékesen számomra ez teljesen jelentéktelen ma már, mert egyik nemzetiséghez és egyik nemzetehez sem tartozok, teljesen nemzetiség nélküli és nemzettelen vagyok.
Utálom ezeket a kategóriákat, a 21. században ideje lenne emberként gondolni magunkra és végre oda tenni a nemzetiséget, vallást és az államokat ahova valók: a szemétdombra. Mindegyik idejétmúlt tulajdonságaink mentén szegregál bennünket, úgy gondolom, hogy elsősorban az államoknak kell majd megszűnniük, mert nincs értelmük. A jövőben, ahogyan a mesterséges intelligenciák fejlődnek, valószínűleg az egyik első komoly döntésük az lesz, hogy az államiság-ot elvetik, mert az emberiség fejlődése szempontjából csak visszafogó erővel bírnak, mivel az erőforrások igazságtalan elosztásával az emberiség fejlődésének az egyik gátjai. Az államok léte ma már teljesen logikátlan és csakis azért léteznek, mert ezt szoktuk meg, ragaszkodun hozzá és félünk még belegondolni abba, hogy nincsenek országhatárok.

Deák Ferencz egyik írását olvastam 1833-ból. A jobbágyság jogairól értékezeik benne. Eszembe jutott, hogy Magyarországon 1848-ig jobbágyság volt...míg itt, Angliában már a 15. században és a 16. század elejéig gyakorlatilag megszűnt a jobbágyság. Micsoda óriási különbség! És mennyi dolgot magyaráz ez...a nüansznyinak tűnő, de mégis fontos kulturális különbségeket.
Az angol barátaimmal gyakran beszélgetünk erről, tegnap például volt egy megbeszélésem a cégem egyik tulajdonosával, ami végül egy Közép-Európáról való beszélgetésbe terkollott, a mostani orosz-angol diplomáciai csörte miatt kezdtünk beszélgetni, (hogy vélhetően az orosz titkosszolgálat megyilkolt Salisbury-ben egy volt kettősügynököt és annak lányát, egy olyan veszélyes idegméreggel ami tömeges katasztrófához is vezethetett volna) és végül nagyon hosszan kielemeztük, hogy miért is vannak ezek a nagy kulturális különbségek közöttünk és a jobbágyság késői megszűnése és a polgárosodás létrejöttének döcögése vélhetően hozzájárul a kulturális különbözőségeink meglétéhez.

Deák Ferencznek az Országházában még 1833-ban is a jobbágyság felszabadításáért kellett küzdenie...vagyis alig több mint 180 éve még jobbágyság volt.

"Mivel tehát a javaslott czikkely a jobbágyok személybeli bátorságát eszközli, a t. RR.-ket annak elfogadására kérem. Nem úgy kérem én ezt, mint kegyelmet vagy ajándokot, hanem úgy sürgetem mint igazságot, melyet az emberiség jussainak sértése nélkül meg sem lehet tagadni; nem új engedményt kivánok én, hanem azon just, mely a természet törvénye szerint jobbágyainkat is illeti, s melyet a földesurak gyakran visszaélésekkel súlyositva bitorlottak, kivánom én visszaállíttatni; kivánom nyolcz százados constitutiónknak nyolcz százados igazságtalanságát enyhíteni. A haza ügyének nevében óhajtom ezeket; mert a közboldogság ott általános nem lehet, a nemzet virágzása nem képzelhető, a hol még a személybeli bátorság is csak privilegium, s a hol azt a kisebb rész csak kizárólag gyakorolja"  

Ideje lenne emberként gondolnunk magunkra, ideje lenne elfogadnunk, hogy nincs köztünk olyan valós különbség, amelyet a vallások, nemzetiségek és nemzetek csoportjaiba való besoroltatásunk próbál ránk aggatni. A nyelvünk választ el bennünket, a nyelvek valójában kódrendszerek, egyszerű kommunikációs eszközök, amelyek kódolják és dekódolják az információt, ezzel szemben a nemztek és az államok ebből a kódrendszerből valamiféle kultusz-tárgyat csinálnak, vagyis a kódrendszer nem egyszerűen egy infromáció átvitelére alkalmas eszköz a nacionalista mesevilágban, hanem létkérdés és a nemzetiséget meghatározó egyik szimbólum, amelyet a saját létezésükkel összekötve különleges jelentéssel ruháznak fel az illúzióikban, amelyek valójában kollekív hazugságok gyűjteménye valamiféle ősi marhaságról, amelyben egy szent maszlag és egy egy közös, mások ellenében meghatározott történet határozza meg az összetartozásukat.

A nyelv mint kódrendszer, egyszerűen az információ kódolására és dekódolására alkalmas eszköz, ideje lenne megtisztítani a rárakódott hazugságoktól.

G. tegnap megharagudott rám és teljesen kizárt, jelentéktelennek érzem magam, pedig úgy éreztem, hogy minden rendbejön, de most...teljesen jelentéktelennek érzem magam, aki nem fontos.

Elmegyek futni, odakint énekelnek a rigók, szellőztetek és csendben vagyok. Én annyira próbálok szeretni amennyire csak bírok.