képek, betűk

Nehéz a megértés, a másik megértése és szempontjainak a feltárása, befogadása. Lenne mit tanulni a angoloktól... Nekem is nehezen megy a vita például, mert gyerekkoromban nem tanultam vitakultúrát, később próbáltam elsajátítani és a mai napig igyekszem fejleszteni. Az angol kultúrából sokat lehet ezen a téren tanulni, van néhány nagyon eltérő sajátosság. A személyeskedés hiánya például. Nagyon sok eltérés van aközött amit otthonról magammal hoztam és amit itt tapasztalok, van mit tanulnom.

Vonyó József "Egy ​monolit rendszer árnyalatai" című könyvét olvasgattam amiben találtam egy részt a magyaországi német kisebbség önszerveződéseinek a nehézségeiről a Rákosi-korszakban, ahol a magyarországi németek kollektív bűnösként kezelését a Rákosi-korszakban olyan propagandára építették ami a "magyar társadalomban régóta meglévő, s több okra visszavezethető németellenesség"-re épült. Mindez 1947-49-ben történt, tehát a mi kultúránknak a gyűlölködésre és bűnbakkeresésre kihegyezett része, miután 1943-45-ben több mint félmillió zsidó magyar nemzettársát a halálba küldte, "fogta magát" és kollektíven a német nemzetiségű nemzettársaikat okolta mindenért. Mert velük szemben is...ellenszenvet éreztek. És kivel szemben nem? Már csak mert roma holokauszt is volt Magyarországon...a romákkal szemben is ellenszevet érzett a magyar társadalom többsége. Kérdezem én...micsoda kultúra a miénk? Honnan ez a sok gyűlölet a másság iránt? Mi az oka? Honnan ez a dölyf? Ez az ostoba vakság és gyávaság?
Tehát...Rákosi rendszere a fent említett németellenességet kihasználta és bűnbakot csinált a német nemzetiségből, jogfosztó intézkedésekkel alázva meg őket, arra kényszerítve emberek tízezreit, hogy elmeneküljenek Magyarországról. Így megint nem kellett szembenéznünk a bűnökkel amelyeket elkövettünk a zsidótörvényekkel, majd a zsidó magyarok elhurcolásával, meglett a bűnbak.
Az 1941-es népszámlálás alapján az akkori Magyarországon 303 419 ember vallotta magát németnek. Ez a szám 1949-re 22 495 főre csökkent. Felfoghatatlan.. A jogfosztó intézkedések hatására több mint 160 ezer német nemzetiségű magyar menekült el, 76 ezer körüli német nemzetiségű magyart pedig deportáltak kényszermunkára, mindezt 1946 és 1948 között.

Vagyis... a mi kultúránk egy nagyobbik része 1943 és 1948 között eltüntetett a saját nemzettestéből úgy 7-800 ezer embert, ebből százezreket meggyilkoltak koncentrációs táborokban, százezrek pedig a jogfosztások miatt elmenekültek. A politikusaink többsége, a történészeink egy jelentős része és a magyar többségi kultúra pedig azóta sem néztek ezzel szembe. Annak idején sokan fogták magukat és beültek a legyilkoltak és elüldözöttek házaiba, elvették a földjeiket, vagyonukat és úgy tettek mintha mi sem történt volna és a mai napig is úgy viselkednek mintha ezeket a bűnöket nem mi, hanem valamiféle űrlények követték volna el.
És ha már itt tartunk, akkor megemlíteném azt, hogy 1956-58-ban a forradalom után még a meglévő, szabadságszerető értelmiségből és munkásságból újabb 200 ezer fő menekült el. Tehát mindent összeadva, a mi kultúrkörünk 1943 és 1956 között egymillió körüli ember megsemmisítéséhez és elüldözéséhez adott szellemi tápanyagot a bűnbakképzésével és a szolidaritás teljes hiányával. És ennek a nagyobbik része olyan ember volt, amely a leginnovatívabb, legnyitottabb, legtanultabb rétegbe tartozott.

És nincs szembenézés. Semmivel. Az van, hogy a legöbben hazudoznak. Szomorú. A múltunk rendebetétele a lelkeben fontos lenne, a szembenézés fontos lenne, mert ezek nélkül nem lesz soha rend a fejekben, a múlttal való őszinte szembenézés elmaradása az oka többek között annak is, hogy nincs és soha nem is volt belülről, a kultúránkból fakadó, mondhatni "belső késztetésből" kialakult demokráciánk, amelyben a másik véleményen lévő emberi lény nem ellenség, hanem vitapartner, ahol van egy közmegegyezéses emberiességi minimum, ahol senkit nem lehet kirekeszteni a nemzettesből csak amiatt mert mást gondol a világról. Soha nem volt ilyen demokráciánk és én semmi esélyét nem látom a kialakulásának a közeljövőben.

Mi ma is ugyanazt játsszuk amit 1943 és 1956 között, vagy előtte és utána is, azóta is. Emiatt van az, hogy péládul 2014 után a magyar kormány olyan hatákonyan tudta a gyűlöletet szítani a saját gyártású propagandájával a civil szervezetek, menekültek stb. ellen. Hátborzongató ez az egész.

Igazából nem kellene ezzel foglalkoznom, csak elszomorít, hogy a mai napig mennyi hazugságot hordanak össze az emberek ezekről...mentegetve a menthetetlen dolgokat.

Lassan indulok futni, mára esőt jósoltak, de tévedtek. Aminek örülök.

Vasárnap. Unalomsziget? Talán nem. Remélem sikerül lefutnom azt az adagot amit mára terveztem. A Blackfriars Bridge-en futok át most is, de nem térek azonnal vissza a Westminster Bridge-nél, hanem elfutok északnak, megkerülöm a St James's Park-ot, lefutok a Lambeth Bridge-ig és ott jövök vissza Temze parton, remélem így összejön a 10 kilométer, ha nem, akkor visszafutok a Temze mellett a Blackfriars Bridge-ig és ott jövök vissza ahol elindultam.

Ma állították át az órát, várnom kell még, mert még sötét van és vasárnap jobb későn indulni, hogy a hazafelé tartó részegeket elkerüljem.

Délelőtt elsétálok a Saatchi Gallery-ba, ahol új kiállítások nyíltak, "known unknowns" címmel. Utána elsétálok a céghez ahová hétfőn megyek interjúzni, elvileg 5-10 perc séta a helytől ahol lakok.