képek, betűk

Nem szeretek ember lenni, jobban érezném magamat
rovarként, vagy gombaként. Mert akkor nem kellene
olyan dolgokat és olyan dolgokról olvasnom, amelyekben
a féligazságok úgy sziporkáznak, mintha igazak lennének. 

(Az Antitézis című irományról néhány gondolat.)

A szubkultúrák még nincsenek felvásárolva,
csak egy részük - természetesen,
mint a legtöbb eddigi korban - természetesen
és ez soha nem volt másképpen - természetesen.
A legnagyobb baj az efféle kijelentésekkel,
mármint, hogyha egy egész társadalmi
csoportot egyetlen fogalom alá vonnak
majd szürke gyurma-masszaként megítélnek,
hogy
ez valószínűleg nem csupán az előítéletes
általánosításhoz vezet,
hanem az, hogy egy végtelenített
dölyffé teheti az állítást,
emellett pedig, vagy ennek következtében
erkölcstelenséggé transzformálódhat.
Nem tudhatom, de
az ilyen állítás mögött valószínűleg az állhat,
hogy az állító nem követi a saját szubkultúrájának
buborékán kívüli világot - mellékes, hiszen
az önteltségre ez mentségnek édeskevés lenne.

A csendet szeretem - azt ha nincsenek képek
és hangok a háttérben, több mint húsz éve
nincs televíziónk - amióta elköltöztem a szüleim házából,
ohh, vagyis tévedtem mert a legelső albérletben,
a kilencvenes évek közepén - volt egy fekete-fehér tévénk,
amit otthonról vittem magammal, de néhány hónappal
később a kitettem a kuka mellé, mert elromlott
és ezután soha nem vettem sajátot, mert a televíziós műsorok
kilencven feletti százalékát teljesen ostobának, felszínesnek,
unalmasnak tartottam és ki akarná magát kínozni?

A munkaidőm sem hosszabbodott, inkább rövidebb lett,
ráadásul rugalmas is, dolgozhatok bárhonnan, bármikor,
a be nem programozott szabadidőtől sem rettegek,
ahogyan mazochista kéjsikolyokat sem szoktam kiadni
miközben az énem és az egyéniségem is köszöni szépen,
jól érzik magukat. Azt hiszem a szerénység hasznos erény.
A legtöbbünknek jobban áll, mint a blablázás gőgje.

Az a baj az olyan emberekkel, akik általánosan akarnak
írni mindenről és mindenkiről és minden társadalmi csoportról,
hogy túlságosan nagy a nárcizmusuk ahhoz, hogy belássák,
hogy a szerénység hasznos tud lenni. Vagyis az ilyen ember
még akkor is ostobaságokat ír, ha a műveltsége átlagon felüli.