képek, betűk

Eleget aludtam,
de az álmaimra sem akarok emlékezni,
elég ez a lélegzet,
öntudat nélkül,
nyomok nélkül,
a szünetek ronggyal átkötött csizmák, 
nem számít a hely,
mellékes a személy,
egyetlen gondolatba simult az eszmélet,
azzá leszek amit figyelek,

és bár vágyak nélkül nem lehet,
csak annyit szeretnék,
amennyi ebben a szobában
is elérhetek,
a többit elfelejtem,
triangulum koccanásaira
álmodok,
nem akarok
semmit.