Elméletben bármi kimászhat a szánkból,
hosszú, fekete sodrony, langyosra hevített
angyalszárny, vagy apróra zsugorodott,
szél görgette papírgolyó. Délután, minden
szándéktól mentesen, egy asztal körül ültünk,
az arcát mindenki a maga előtti tányérra
helyezte, majd ráfújtunk: repüljön, találjon
békességet a nyitott ablakok tengerében.
Létezik a mozdulatlanság? A nullára fagyott,
kimerevedett valóság, ahol minden megáll?
Ahol isten végül egy lapos kő alól előbújik,
sziszegve magára önti a kávéját és megkéri
a felettes árnyékát, hogy hagyjon fel ezzel
az egésszel, mert úgy tűnik minden kísérlet
hiábavaló. A tükörképek létében a szenvedés,
olyan hiba, mely a teljes elgondolást megöli.
No comments:
Post a Comment