képek, betűk

 UI78TR-IOUzTRWQ-8973

Összesen két és fél - azt mondják,
hogy ennyien lakhatnak bennünk
teljes életünk alatt. Nem tudom
mi ebből az igazság.
Tegnap éjjel - néhány percre
rés nyílt a házunk
felett az égben, s benne fényárban
úszó angyalok jelentek meg,
zsiráf-szerű nyakukkal
lefelé periszkópoztak,
mikor pedig
látták nagy szükségünket:
használt szeplőket kezdtek
osztogatni.
Hasznos lehetett volna,
de neked már nem jutott. 

Éppen szomorkodni kezdtél,
amikor
újra
megjelentek, s
lehunyt, alvó szemeket
ajánlottak a szeplők helyett,
igaz,

szemöldök nélkül, ami elsőre
nem tetszett neked,
de végül elfogadtad,
így adtak hozzá ajándékba
egy flegmán félrehúzott,
durcás szájat is. 
Reggel, amikor
beraktad az ajándék
szemeket
és először
láttál velük:
csak kérdeztél,
nem állítottál többé semmit,

egész délelőtt a konyhában
lézengtél és
bámultál ki az ablakon.
Úgy tűnt, hogy nagyon
összpontosítottál,
újra meg akartad tanulni
a dolgok neveit.
Emlékszem, tizenegy körül
ijedten a
szemközti háztömb teteje felé
bökdöstél.
"Igen." - mosolyogtam a hűtő
kinyílt ajtajából. "Azok
ott szarkák a tetőn. Egész nap
ugrabugrálnak,
vidáman vadásznak,
elütött
tetemre lesnek. Boldognak tűnnek,
nameg szépek is."


YUP98 - 34567 I PQM

Még akadnak Csendek a sövényben, 

meg ebben a napsütötte, sekélyes
sötétben,
és a fehér fugák közül félelem csorog.
Az utcán még nem
észlelték, mindenki öles léptekkel
igyekszik valamerre,
tovább.
Jajj! Jéghideg a kezem, mintha
fémből lenne, megkopogtattam
hús-e, végül csak
rálehelek. Egy futár
dobozt hozott, benne egy
cicázós simogatás - még
három napja rendeltem,
a használati utasítás szerint,
kizárólag a 
a szájfül tartományában működik,
automatikusan észleli a nemi
szervek közelségét és leáll,
egy csók
a szerződés megszegésének minősül,
a nyalogatás pedig,
elképzelhetetlen bűn.
Pedig édes lettél volna,
mint egy nagy
fókanyalóka,
reszkető párnád, míves tarkód,
macskaszemed. Kikérted
magadnak: azt mondtad,
nem vagy fóka, mert az dundi,
ocelot vagy: kecses. Én
elnézést kértem.
Tegnap
azt hadartad vacsora közben,
hogy te azért is
szabad vagy, hiába nincs olyan!
Párnád az ég:: ég,  belőlem
csak egy morgás pukkant ki.
Azzal folytattad, hogy 
csak saját
megbánásaid a korlát.
A szónoklatod
közben láttam, hogy lassan
felemelkedtél a szőnyegről,
egy ideig lebegtél,
mikor észrevetted, elmosolyodtál,
s egy komikus komolyságával,
elkezdtél áldást osztani,
ezen derültünk, letérdeltem
eléd, fejemre helyezted 
a jobbodat és azt kérdezted,
"Mária, Mária, hol marad
az ária?" Mosolyogva mondtam,
hogy "Ez nem vicces!" - ezen
köhögésbe fúlva
röhögtünk, te azt mondtad
"Rendben, akkor nem 
lebegek!", majd tettetett
sértődéssel elviharoztál a 
fürdőszoba irányába. Később
visszajöttél és egy galambjelmez
volt rajtad, valahonnan kerítettél
egy marék gabonát, szétszórtad
a szőnyegre, majd elkezdted
felcsipegetni, közben
a galambok birregését
próbáltad utánozni,
halkan azt gügyögted,
bizakodtál, hogy
csonkaságod érzése elmúlik
az átváltozásoktól, s hogy
majd visszanő a lelked, S
ez volt a jól megszervezett,
kialvatlan ön levadászatod.
Mellkasod elé egy
alig penészes,
pulykatojás méretű,
citromot tartottál, 
ebből tudtam,
hogy csak
komolytalankodsz, nyelvet
öltve legyintettem: "Te bohóc!".
Másnap, amikor
magamhoz tértem,
saját magamon
feküdtem, kicsavarodva,
mint azok az ezer éves fák
a fotókon,
melyeket a száraz és rideg
hegyvidéki táj.
tartott életben.

UI425C MWTZ 8356 N

Bőrök a bőrökön, szaggatott
vonalak a szemeid és a kijárat
között, a gyorsan elrobogó
vonatokat bámultad az állomáson,
próbáltad kiszámítani,
hogy egy százötvennel robogó
vonat ütése milyen messzire
repítene, én azt saccoltam,
hogy úgy száz méterre,
akár még a szemközti házak
udvarába is beszállhatnál,
de végül nem tudtad kiszámítani
így hazakullogtál és maradtál.
"Nem, nem, ez nem te vagy."
dünnyögted,
Az Az és Emez
egy másik Valami,
nagyféle lélekkel a hasában,
mindent megemészt,
jobb mint a gyomorsav.
Te soha nem
reggelizel behúzott
fékeket már ki tudja mennyi
ideje, azt sem
gondoltad, hogy
túl meredek
ez a domboldal. Pedig 
a szarvaidat néhány hónapja
elástad egy 
virégcserépbe,
alá s mellé egy-egy hajtincset is
tömtél, mert ugye a babona,
kellett, mégsem
tudtál önmagad szabadságának
csapdája lenni, A
játéknak, csak melled, szád és
hangod szabott határt - nem több,
ezen tudtál kuncogni? 
Tegnap, amikor
részegen
veled támolygott Isten,
"magad leszel véged" - mondta a
vén fütyi, "Te volnál
saját belső hangod, gyermekem.
Neked kell saját fügefalevelednek
lenned
és ki is kell sípolnod az ha
olyasmit gondoltál." - folytatta.
Ha kérném, nem tűnne el,
hosszan lebegne
szemvizedben, fel s alá
csorogna belül,
hozzátapadna vérsejtjeidhez, s
várná míg kínos
ellenkezésedet elhagyod,
csak csináld
tovább:
tartod, rágod, nyeled.
Nyammogsz
hozzá, meg ciccegsz. 
Aludjunk. Saját törvényed ellen
vagy, meg őrült is,
beomlott napokkal,
de a válladon jó,
szeretsz

dühösnek és harcosnak
mutatkozni, pedig csak rajzolod
a hegeket.
Így.
Ezek voltunk,
önmagunk
boncolásának rajongói,
csak én és én, Az
arc nélkül maradt bálnaember.