képek, betűk

 JU77RE 2648 IO P MJ2901

A szemközti lakópark körüli
fákkal próbáltam csevegni,
fülemet gondosan a konyha
linóleumára tapasztva
hallgatóztam, Azt
remélve: elfoghatom
gyökereik titkos jeleit. Persze,
nem hallottam semmit,
csak sejtettem: beszélgetnek.

Amikor először elmeséltem
neked azt, hogy
fának érzem magam,
meglepődtél. Később egy
vasárnap délután, 
beszélgettünk és
megkérdezted, hogy
miért utálok embernek lenni,
azt válaszoltam:
egyszerűen csak
nem annak érzem magam,
aminek látszanom,
kellene. Csak
zavar, amikor felegyenesedve
járok, s hogy egyáltalán
helyet kell változtatnom.
Idegennek érzem,
saját hajamat,
hogy csontokra vagyok ráfeszítve,
mint egy papírsárkány.
Elborzaszt
szöveteim puhasága,
olyan vagyok, mint
életre hívott zselés cukorka.
Szekíroz a biológiám valósága,
Zavar az S alakú gerincem,
hogy csupasz vagyok,
és ezt ruhának nevezett
pótlékkal kell takarnom. 
Teher a hangokkal történő
párbeszéd, idegessé tesz az,
hogy gondolkodom,
hogy agyam van. Szomorú,
hogy a fényt,
ahelyett, hogy 
cukrokká alakítanám - látásra pocsékolom.
Fáraszt a sok érzés, hangulat és
megrémiszt, hogy el tudom olvasni
a feliratokat, hogy meg tudom számolni
a lábujjaimat, hogy értem mi az a pénz
és hogy tudom: a csillagok nem feszesre
húzott égősorok egy lapos tálca fölött.
Idegesítenek a végtagjaim,
a nemi szerveim,
hogy nem tudok virágozni,
hogy szám van és benne fogak.
Belegondolni is
rossz, hogy emlős anyám kilenc, 
hónapig volt vemhes velem,
mielőtt megellett. Visszataszít
hogy mindenevő vagyok,
és az, hogy a düh érzete, olykor
bosszúra fakaszt. Szánalmas,
hogy falaknak, ablakoknak és
kerítéseknek nevezett elválasztók
mögött élek, hogy
eszközöket használok,
s nem csak akkor
eszek ha éhes vagyok. Idegen nekem
az, hogy tudok álmodni,
és hogy a szaporodáshoz
élveznem kell a párosodást.
Miután végighallgattál, hümmögtél,
majd nagyot sóhajtva
elmesélted, hogy szerinted mindegy minek
gondoljuk magunkat. Majd
azzal folytattad,
hogy te mindig macska szerettél
volna lenni,
a boltban, néha hosszú percekig
a cicatápos polcok előtt toporogsz,
nyalogatod a szádat, nyávogsz
és arról fantáziálsz,
hogy odahaza,
majd kapsz valami hasonlót.
Szeretnéd, ha az emberek
gyönyörködnének benned,
fésülgetnék a bundád,
adnának almot. Azt is elárultad,
hogy legfőbb vágyaid egyike
játszani egy élő egérrel,
feldobni magasra, majd
mielőtt elmenekülne, újra 
elkapni s végül kicsi fejét
leharapni. Imádnál
a magas fűből verebeket lesni,
éjjel kandúrokkal üzekedni,
de amit legjobban szeretnél - folytattad:
az a gondtalan lustálkodás,
az álmos pislogás, eközben
puha szőrödet nyalogatnád,
s ha végül elaludnál,
újra álmodnád az előző
éjszakát.