képek, betűk

Csallóköz

Miért vagyok árva kérdőjel,
szokatlan arcok fényéből,
jóval kevesebb. A nyomor
nem hagy kiutat, undort
inkább, véges történetet rólad,
urad a szükség, történetedben
ugyanaz a minta, közepesen
nyomorított körkörösség.
Uraid, törpe szómágusok,
lesúrolt ablakok mögül úgy
figyeled őket, hogy közben
magadat rothasztod, mert
a fájdalom az egyetlen valós
visszajelzés. Hallatlan lázadás,
ha néhány percre józan vagy,
alattomosnak tűnik saját
bátorságod, reszkető kezed
a gombon, kötelet sodrat veled
magzatodra mázolt kultúrjel,
félni jobb, mint szégyenben
székre állva libikókázni
az egyszemű lámpabúrával.
Olyanok ezek, mint bármikor
előttük, jobbágyokra éhes
pokolkutyák bottal, tangóra
járva körömcipőben, vagy
térdig érő hassal, bohócnak
kellünk a dagadásukhoz,
amiben te vagy a magyarázat.