képek, betűk

 Jöhetnének még mások is I.

Ujjvégeim összedörzsölése hámsebeket okozott,
gyűszű nélkül repkedtek ma éjjel a galaxisok,
az eszmélet a legüresebb titkunk, úgy bonyolítja
magát, sőt képes azt elhitetni, hogy Az több mint
egymásra hajtogatott agykérgek őrült csipogása,
melyben
az értelem nem csupán a hangzavar rendellenessége,
melyben olykor - véletlenszerűen, akadhat harmónia,
amit mi dallamnak
érzékeltünk, erénye még a szűrője, mely engedi-tiltja,
hogy tudjuk, milyen képzelegni és észlelni ki Az ott,
a szoba sötétlő sarkában.

Jöhetnének még mások is II.

Hogyan, elvonatkoztatni, bisztorbontaaaaaa, végül,
delemben taposott s a rókapirula, rókává változtatott,
vágott, vége szakadt a madárcsikkkk lalalának, de
búvárokat kérlelt a kagyló, alkalmilag bajuszt rágott,
ciperkődlinget, véltlenül. Egybemosva. Hahaha, ojj,
F  F F alkatilag, oké. Zuhanás apád pulykabőr istene,
pimpa, pimpa uccucucu állj vége gyertyába. omika,
dülledt pékolinavítilia, aludj nokvall, aludj sokáig.
Vége a káoszelméletnek, diót ettünk éjjel a szádból,
kalapban morajlik, nevettem a szavakon, nem éltünk
egy másodpercben felhígítva, velőt szüretelt a véks,
ügyeljmokrológ, dividálj kettőnk melléből csíbort,
egyél csirkét ha kell, nekem megmarad a bíborszag.

Jöhetnének még mások is III.

Ha azt mondod, hogy a csupasz majom civilizáció
nyugati részén már rég nem kellenének már politikusok
a vezetéshez, őrültnek néznek, mert nem tudják elképzelni,
hogy a ne legyenek felettük alfaembereknek nevezett
vezérek, akik a közösen összehordott erőforrások szétosztásáról
döntenek. Ma már az utolsó kistelepülés, legkisebb boltjának
az adataitól kezdve, a legkisebb iskola rajzszög-igényén
át a legnagyobb kórházak erőforrás igényéig minden nyilván
van tartva elektronikusan, egy adatbázisban van, vagy ha még
nincs, akkor ez könnyen megoldható, tehát egy algoritmus
kényelmesen el tudná dönteni, hogy mikor kell egy középületet
kifesteni, hogy mikor mennyi villanykörte kell egy iskolai
tornaterembe, vagy hogy hol kell utat javítani, minden GPS adat,
minden személyi adat, pénzügyi adat rendelkezésre áll ahhoz,
hogy intelligens, jóravaló és gyors számítógépek döntsék el,
hogy mikor, hová mi kell, vagy azt, hogy melyik volt a közösség
számára legkedvezőbb ajánlattétel egy pályázaton, ahelyett,
hogy tökéletlen, hataloméhes, korrupt, részrehajló és egyéb jellem
és emberi hibákkal rendelkező emberi lények döntsenek. Ami ma
történik az erőforrások elosztása körül az egy olyan állapot,
mintha a gőzgép feltalálása után még 100 évig továbbra is
cséphadarókkal verték volna ki a magvakat aratáskor a gabona
kalászából. Minden adva van ahhoz, hogy az erőforrások igazságosabban,
optimálisabban legyenek elosztva minimális emberi kontroll mellett,
amit meg lehetne úgy oldani, hogy nem politikusok, hanem választott
ellenőrök gyakorolnák, akiket csakis egyszer lehetne választani,
egy évre, ezek ellenőriznék az algoritmusok döntéseit, de csakis
akkor nyúlhatnának bele, ha ezt egy ellenőrző algoritmus jóváhagyná
a változtatást. Ehelyett elhisszük, hogy a politikai rendszereink
kellenek, mert kellenek, csak mert... hmmm, csak mert elhisszük,
hogy kellenek a politikusok, mert így szoktuk meg és kritika
nélkül elfogadjuk, hogy a legtöbbször végtelenül nevetséges
választásokon magunk fölé helyezett politikusok egy olyan
szükségszerű és elkerülhetetlen rossz az életünkben aminél nem
lehet jobbat kitalálni. De lehet, hogy nem is kellene kitalálni,
csak le kellene tenni a cséplőgépet és be kellene kapcsolni
a gőzgépet - algoritmusokat kellene használni, amelyeket ma már
nagyvállalatok milliárdnyi is használnak, gyakran egy-egy állam
lakosságánál jóval nagyobb felhasználói bázisának adatait kezelik,
algoritmusokkal választják ki a számukra szóló hirdetést, terméket,
profilt, szolgáltatást, pénzügyi konstrukciót, útvonalat, szállást,
mozijegyet, parkolóhelyet, partnert, vonatjegyet, kirándulási célpontot
és még ezernyi más dolgot. A politikusok egy régi világ csökevényei,
nem kellenének, ahogy a röhejes állami rendezvények, ülések,
a szánalmas politikai performanszokhoz használt parlamentek,
üléstermek, paloták, konferenciáik sem kellenének. Nincs rájuk szükség,
mert még akkor sem tudnak igazán jól dönteni, ha tényleg a közjót
akarják szolgálni, egészen egyszerűen azért nem, mert a politika
alaptermészete a hatalom megszerzése és megtartása, nem pedig
az erőforrások optimális elosztása és a lehető legnagyobb közjó
megközelítése. Persze, nyilván ez egy olyan álom, amelyet kár
volt megálmodni, mert pont úgy nem működne, ahogyan eddig
egyetlen társadalmi változás sem működött, ami nem a többségi
társadalmak kapzsiságára, vallásokra és a felsőbbrendű vezetők
hatalmi perverzióira épült. Talán majd néhány száz év múlva...


Jöhetnének még mások is IV.

Lassan történnek a dolgok, összekulcsolt lábbal a fotelban, várom
hogy kivilágosodjon és elkezdődjön egy belülről kikívánkozó
változásféleség, nagyon apró dolog, mint egy hóvirág süvegének
az éppen előbújó - néhány milliméternyi csúcsa, de nem történik
semmi, az idő úgy menetel mintha lennének lábai, amivel az aszfalton
masírozhatna, a végtelen éppen olyan távol van mint tegnap volt,
ugyanúgy unom a fogalmakat mint múlt héten, rosszul vagyok attól,
hogy mindenki akar valamit: pénzt, figyelmet, sikert, egy másik ember
megszerzését, szeretetet, hatalmat, filozófiát, megvilágosodást vagy mit
tudom én. Persze érthető, hiszen nehéz távolabbra nézni, vagy céltalanul
szemlélődve élni úgy, hogy ennyire szűkös időkereteken belül élünk,
táplálkoznunk és szaporodnunk kell, emellett elhisszük, hogy a nemzet,
ország, törzs vagy vallás tényleg valódi elválasztók, nem csak primitív
emberi találmányok, amelyektől úgy kellene szabadulnunk, mint elődeink
a pestistől. Csak lóbálom az egyik lábam, hallgatom az utca zajait és
várom, hogy a novemberi szürkeségből kinőjön egy kellemes reggel.



Jöhetnének még mások is V.

A valahol, s a valamilyen távolság úúúúgy hegyez, fület növeszt,
ha akarják megborzong-tat, lélegezz alaptalan vád, vagy csurranj
méz s legyél teljesen frrrrr, brrrr vagy miaú, növessz hájat, vagy állat,
s ami marad az leszel erre a hónapra, adj makogást, adj zsákot és benne
egy ordítást, mely messzire viszi a szemeid mögött rejtőző bánatot.