képek, betűk

 Hivatalos énkép, faszotokra bokréta

Megalvadt körülöttem a levegő,
olyan lett mintha zselében lebegnék,
eddig nem tapasztaltam hasonlót,
sőt nem is tudtam volna elképzelni,
hogy lehetséges, ezen elámultam
és ha csodálkozok, akkor biztosan
csoda történt, óvatosan közelítek,
a mutatóujjamat belenyomom
a zselévé változott környezetem
bőrébe,
amikor visszahúzom nagyot cuppan,
mint egy ujjazás,
szex a szoba levegőjével,
de nem biztos, mert az is lehet,
hogy ez egy égi jel, valamelyik,
isten a sok közül így próbál
prófétát csinálni belőlem,
ami nem lenne rossz,
mert akkor végre lenne
egy tisztességes,
hivatásként is értelmezhető foglalkozásom,
én lehetnék az Utolsó Nap Prófétája,
aki mindenütt hirdeti istene igéjét,
minden dolgok mögött meglátja
a boss
borostás állkapcsát,
vagy a lehúzott
sliccéből kikandikáló himbilimbijét,
ez lenne a legszentebb termékenységi
őrület, mint egy
teremtés mítosz. "Kezdetben vala 
a semmi és egy lehúzott sliccű, részeg Isten
felpisálta az égre a napot és a bolygókat,
majd rárántott a csutkára és
legközelebbi bolygót eltaláló magjából
sarjadtak ki a
növények, állatok és végül az ember,
mint a spriccelés koronája."
De mégse, nem szeretnék próféta lenni,
inkább zeneszerző lennék,
aki az ujjaival a zselében túrva komponál,
a cuppogásokból alkot tetszetősen
zengő harmóniákat,
a székről átülnék egy kagylóhéjba,
mindent hófehér kocsonya
vonna be
úgy cuppogtatnék,
mintha csemballóznék,
kacéran kacagva,
felszabadultan kifakadva,
most végre beérkeztem, érezném,
van értelmem és ez fontos, mert
mindenkinek kell, hogy legyen értelme,
és
mert mint mondják, mindenkiben
ott lapul egy zseni, mely
a megfelelő összetételű
tápoldattól kicsírázik,
szárba szökken
hamarosan virágot hajt,
végül gyümölcsét meghozva,
az emberiség hasznára lesz.
Talán mégsem ez történt,
az is lehetséges, hogy ez egy rémálom
a zselé körülöttem a rohamom habja,
végtelenített görcsölés,
karok nyúlnak elő a trutyiból
megpróbálnak elérni, ha sikerült:
szétfeszítik a számat
pépes testükkel a nyelőcsövemen
keresztül lemásznak a májamba,
lerakják a tojásaikat,
a néhány nap múlva kiekelő csöppségek,
tápláléka leszek, 
de az is előfordulhat,
hogy ez a zselé egy ismeretlen jelenség,
én pedig kutató vagyok,
akinek tanulmányoznia kell
a pépesedés körülményeit,
mert ez egy ismeretlen baktériumtelep,
filmréteget képez a levegő és köztem,
mintát kell vennem, kielemeznem,
talán ez a zselé én vagyok,
még hajnalban beültem a konyhagépbe
és néhányszor daráltam magamon egyet,
majd a kapott masszához élesztőt kevertem,
majd egy csipet cukrot a gombáknak,
hogy nagyra és puhára fújjanak,
de a véletlenül túladagolt,
élesztőtől túl nagyra nőttem,
kipukkantam.
A tegnap elfogyasztott
tea és sör a gyomorsavammal
összekeveredve
felrobbant
és most kocsonyaként lebeg a szobában,
vagyis ez az okádás
csak én vagyok. Nincsenek csodák.