képek, betűk

FFFF A 3938 HJ - 27112021

Nem tudom, mi az érzés, elképzelem, érzem,
mégsem értem. Nem értem mi az eszmélet,
feleszmélek, ébren vagyok, mégsem értem.
Nem tudom mi az emlék, pedig emlékszek,
csak nem értem. Nem tudom mi az a halál,
mindannyiunkra vár, mégsem értem. Nem
értem mi az idő, félem, ahogyan előre-hátra 
jár, s mégsem fogom fel. Nem értem mi ez
az egész, amit kívülről, két lyukon keresztül
figyelek, látom a bútorokat, kezeket és a tájat,
mégsem értek belőle semmit, nem tudom mi,
ez, s miért van ott mindenben egy kis bánat.


MGRT B 4729 KP

Éles orrok túrják az esőt, kabátokat vontat a szél, 
a lombok csúcsai még sötétzöldek. A The Mermaid
ablakai homályos párát könnyeznek a kilégzésektől.
Szemben a kanadai juharcsemete bordó sodronnyal
tekerte magát körbe, háztetőket ebédelnek a löttyedt
szürke felhők. A bejárati kapu kő-gömb díszfején
borostyán színű párnát húzott magára a moha - sárga
kőrislevél függőiben lassú táncot jár a szúrós sövény. 


NM7TR O 3589 XC

Adj szellemet! S még két másik jelenséget, név nélkül
érintem elkorhadt kéz-törzsedet.  Selyemruháját öltse
magára a kormos szőttesbe burkolt angyali lélegzet, s
hallassa moraját a félelme jajának. Miért maradt végül,
utoljára az a lépés? Miért van a jelentésnek jelentése?
És miért járul minden sóhajunkhoz lélegzetnyi késés?


PO2QW B 3rOP Nm2

Ha egyszer majd erre jársz, idegen - St Albans-t tán
kedvelni fogod, itt rejtőztünk mint ódon láda szűkében,
hajdan ép remény. Kiszáradt lábnyomaink medrében

őszi szél keringett - a kis szerény, nem táncolt velünk,
a falak tövéből sarjadó bordó árnyakra csimpaszkodva
figyelte esti sétáinkat, s olykor hajunkba belé harapott.