képek, betűk

Éjjel fél egykor felébredtem és megnéztem a bankszámlámat, egészen jól aludt, betakargattam és megsimogattam a mellkasát, de végül felébredt és különféle nyugtalanító számokkal idegesített, így becsuktam és elfeledkeztem volna róla, de üvöltözni kezdett - nem érdekelt, faképnél hagytam. Baszódjon meg az apjával - a bankommal együtt. Elnézést az abszurdért.
Úgy tudom, hogy...élek és mégsem kell tudnom erről az egészről körülöttem, még a növényekről sem, nem akarom látni a lépcsőzetes elmúlást, nem túl jó érzés tudni, hogy...rosszabban ébredtem, mint egy héttel korábban, vagy azt, hogy unatkoztam még álmomban is. Ennyire szánalmasan eseménytelen élettel a napjaimban, mint egy kipukkanni képtelen álom-buborék, muszáj lebegni vele, tartani a fejem fölött mint egy léggömböt és az ide-oda reptet, vagy szállít, attól függ, hogy honnan nézem.
A leggonoszabb tervem mára, hogy veszek magamnak öt darab alsónadrágot meg egy farmert, és megfojtom magam a próbafülkében egy nyakkendővel. Unalmas, nem?

Beszívott magába egy képzelgés, hogy meg kell néznem egy előadást a multiverzum elméletről, el is indítottam egyet a Youtube-on, és végighallgattam, többek közt Andrei Linde és Alan Guth is szerepeltek benne. Tudom úgy hallgatni a videókat, hogy közben alszok és a szöveget is hallom, olyan mint egy gyerekkori mese anyahangjával, de mégis más - nem annyira nyomasztó, csak lerakom az ágyba valahová a mobilomat és beszélnek hozzám, legtöbbször el is fordulok a másik oldalamra, szinte mindig el is bóbiskolok, de közben mindent hallok, mindenre emlékszem, kipihenem magam.

Hernan Bas munkáinak a nézegetésével indítottam a napot, ő egy detroiti képzőművész, most volt kiállítása Zürichben, ismertem a munkáit, csak az újakat nem. Készített néhány fiktív portrét a címükben a londoni Bloomsbury-re utalva, ami olyan írók lakóhelye volt mint Virginia Woolf, John Maynard Keynes, vagy Lytton Strachey. A sorozat címe "Bloomsbury revisited". Hernan Bas munkái nagyon dekoratívak, teli vannak zsúfolva meleg színekkel és mindenféle lényegtelennek tűnő dekorációval, de ez mégsem zavaró, sőt épp ellenkezőleg.

Hernan Bas, Bloomsbury Revisited (The New Perfume),
2017, acrylic on linen

Mára túl sok mindent terveztem, a feléből biztosan semmi nem lesz, de ez jó, mert lehetőségem van válogatni a sok apró-cseprő dolog közül, a hangulatomnak megfelelő dolgokat kimazsolázva. Remélem G. jobban lesz reggelre, mert este nagyon elkeseredett. Lassan elindulunk sétálni, a szokásos útvonalon, mert úgy tűnik, hogy a kutyám, C. olyan mint egy begyepesedett öregember, a legkisebb változás is kétségbeejti őt, összezavartan pislog ha nem pontosan az a történik amit megszokott, "rituálé" - ez a jó fogalom arra ami fontos neki.