képek, betűk

Keddtől itthon vagyok, szabadság, élvezem. Már mindent kitakarítottam többször is, lenyírtam a füvet, még a porszívót is darabjaira szedve kitakarítottam. Kóros, tudom. De nem ittam alkoholt, nem csináltam hülyeségeket, próbáltam tornázni, sok zöldséget, gyümölcsöt enni - futni nem mertem a sérülésem miatt, de szobabicikliztem, boxoltam és fekvőtámasz, nyújtó - szokásos. Egy csomó előadást és dokumentumfilmet néztem, főleg a LIGO legújabb felfedezéseiről, korán mentem aludni, és egész jól aludtam, sőt ha felébredtem korán, akkor se volt bajon jó, mert vissza tudtam aludni. Boldogabb nem lettem semmivel, de a boldogság le van szarva.

Már többször raktam be Kim Dorland-tól képeket ebbe a blogba, bizonyos időközönként megnézem az újabb munkáit, a 2017-es dolgai nagyon jól megkomponált munkák, feltűnt rajtuk egy nő, ezt nála eddig még soha nem láttam.

Kim Dorland, Blanket – oil and inkjet
on canvas – 60 x 48 in. – 2017 (link)

Holnap, ha minden a tervek szerint alakul, akkor már délelőtt lelépek hazulról, megyek vásárolgatni, utána elugrok az Indy Man sörfesztiválra, ami három napos és állítólag N. tudott rá jegyet szerezni nekem, de ha nem az se baj, akkor megyek máshova.

Fura volt ez a néhány nap, majdnem meditatív, nem vagyok hozzászokva ehhez, de meg tudnám szokni, ha lenne pénzem, hogy itthon vagyok és szerintem 1-2 hét után lehet, hogy mát újra tudnék alkotni, de ilyen kiváltságom sajnos nincs, hétfőtől kezdődik a munka, irány az új cég, új hülyék, új harcok, új csalódások.

Az is szokatlan, hogy este írok ide, szinte elalvás előtt, de azért ez túlzás, mert 2-3 óra hosszan még biztosan ébren leszek.

Olvasok. Csak csendesen.