képek, betűk

Ha van valaki aki képes volt autentikusan és valóban alkotó módon felhasználni Frida Kahlo szellemi örökségét, akkor az Judithe Hernández, írom ezt annak ellenére, hogy az ő munkái a legtöbb esetben egyáltalán nem annyira önmagáról szólnak, sokkal inkább átpolitizáltak és sok esetben szinte már-már direkt politikai üzenetetket hordoznak. Frida Kahlo egyrészt intimebb, másrészt viszont őt is nagyon erősen foglalkoztatta a politika, hiszen közvetlen kapcsolatot tartott fent nemzetközi politiai mozgalmakkal és vezető politikusokkal. Az összehasonlítás kényszeres, de nem érzem erőltetettnek, emellett viszont nyilván zavaró, hogy minden mexikói kötődésű, spanyol ajkú női képzőművészt valamilyen módon megpróbálnak Frida Kahlo-hoz hasonlítgatni, mentésgemre szolgáljon, hogy bennem ez most először merült fel és már bánom, de azért itt hagyom a szöveget.

A brit bürokrácia nagyon mókás, hetente minimum egy űrlapot ki kell küldeniük valamiről, enélkül unatkoznék. És ami a legszórakoztatóbb az az, hogy még a legegyszerűbb űrlapon is valószínűleg szerepel minimum egy olyan adatrubrika, aminek a kitöltéséhez fel kell túrnom egy csomó papírt. A legutóbbin péládul annak az ügyvédnek a címe és neve kell nekik aki az ingatlanvásárlásnál segített.
Úgy gondolom, hogy még olyan egy évet itt maradok, utána átköltözök Dublinba, a britek pedig élvezzék ki azt, hogy a Brexit után végre megint egyedül lesznek és főhetnek a nacionalizmusuk és idegengyűlöletük levében.

Judithe Hernández, The Ascension (link)

Az argentin Marie Orensanz munkáit nézegetem, jobban tetszenek mint a fent említett művész munkái, amiben szerintem túl sok a közhely és a nem kifinomult gondolat.

Marie Orensanz, Situation, , 1988. Marble book, 6 in. x 6 1/2 in. x 1 in. (link)

Nem értem, hogy mi történik velem, csak hagyom sodródni az egészet., de az utamba kerülő dolgokat nem akarom kikerülni, sőt jó lenne olyan utakat választani, ahol minél több minden jön szembe, n;ha pedig, csak úgy a képzeletbeli vállaiknak koccannék.
Tegnap mérges voltam és undorodtam az egyik kollgámtól, mert számomra elfogadhatatlan az ő magatartása, számomra az erkölcstelen ahogy viselkedik, de nincs jogom kritizálni, meg amúgy is kit érdekel, jobb érzelmek nélkül, diplomatikusan kezelni a dolgokat, csak néha - szélsőséges esetekeben, amikor valaki már annnyira kirívóan más erkölcsileg mint amit én helyesnek tartok, akkor nem könnyű visszafogottan gondolkodni.

Hogy lehetne olyan tudományos-fantasztikus regényt írni, ami nem scifi? Mármint műfajilag nem az, de mégis az, sajnos nem nagyon tudnék péládát arra amit én szeretnék. Talán az "Így látja Roger" című Updike regényben van néhány olyan részlet ami ahhoz hasonlít amit szeretnék. Főleg a technikai detailok megjelenítésére gondolok.

Az adatgyűjtés élvezetes, csak butának érzem magam hozzá.
Tegnap elborzadtam magamon, hogy mennyire reménytelenül zárkózott és félénk vagyok, soha senkinek nem mertem még semmit megmutatni amit eddig csináltam, irigylem azokat akik gátlástalanul kitárulkoznak, kiállítanak, pedig a legtöbben teljesen középszerűek, vagy még annyi sem, bennem meg ilyen apakomplexusos, tinédzser lakik, aki a legkisebb kinyílástól is retteg.
Az egész technikai adatgyűjtés a regényhez szerintem még hónapokig fog tartani, a történet nagyjából megvan a fejemben, már csak le kéne írni azt is ilyen kics virtuális cetlikre, mint egy folyamatábrát.

Lassan indulni kell, mert a séta a kutyával nem martadhat el, hiszen az neki rossz lenne, remélem nem esik, 20 perce még nem esett, de ez itt semmit nem jelent.
Tegnap még arra is gondoltam, hogy talán a legjobb lenne halálrainni magam, vagy felvágni az ereimet, de egyelőre ezt még elhalasztom.
Már csak három napot kell kibírnom a jelenlegi munkahelyemen és bevallom nem könnyű, mert most minden negatív dolog, ami miatt felmondtam hatványozottan érzékelhető, mivel időközben már többen is felmondtak a régiek közül, csak nekik nem volt ilyen hosszú, több hónapos felmondási idejük mint nekem, ezért ők nálam szerencsésebbek voltak és gyorsabban léphettek le innen. Helyettük persze olyanokat vettek fel, akik tudnak azonosulni a cég agresszív, arrogáns és gátlástalan üzletpolitikájával, ami számomra visszataszító és elviselhetetlen - másrészt sajnos az arrogancia nem törvényszerűen párosul valós erővel és tudással, így a borítékolható, hogy az egész egyre borzalmasabb lesz.
Lehetne hó, jó lenne hóban sétálni.
Nincs igazán sok dolog.
Leginkább semmi.
Lenni se jó.