képek, betűk

Altató, éjjel, bedőltek a sejtek, lázongva bár, de megadták magukat a külső kémiának és álomra szenderültek: ideje volt az alvásnak, hogy mi történt közben nem tudom, nincs álom-maradék, de a lényeg, hogy sikerült kipihennem önmagam és a vasárnap estéről megmaradt másnaposság maradékot.
Még tegnap délután próbáltam megkeresni a Drezdai kódex fordítását, mert mindenütt csak fotókat és a történetét találtam, míg végül rábukkantam Edwin L. Barnhart dolgozatára, amiben a Drezdai kódex első huszonhárom oldalát teljes egészében bemutatja, fordításokkal együtt. (A Drezdai kódex az egyik legrégebbi maja írásos emlék, ami hieroglifákkal lett írva.) A Holdistennő a legjobban bemutatott istenség a kódexben, külön lapot kapott. Emelett a legsemlegesebb is, mivel 27 pozitív és 28 negatív és 3 ismeretlen jövendöléssel kapcsolatban van megemlítve. Érdekes, mert a "Holdistennő" neve csak egy fantázianév, amit a kódex jelentésének a megfejtésével próbálkozó kutatók adtak neki, máshol "O Istenségnek" nevezik, megint máshol pedig "Ix Chel"-nek és az orvoslás és a gyermekáldás istenének gondolják. A Drezdai kódex ezeken az jövendöléseken kívül nagyon pontos asztronómiai adatokat tartalmaz, pontos Hold és Vénusz naptárakat, és 260 napos évet határoz meg. Engem most főleg azok a részek érdekelnek, amelyek a leghomályosabb jóslásokat tartalmazzák, csak mert érdekesnek találom, mint kódrendszert.
Mindig nagyon mozgatta a fantáziámat, hogy hogyan történhetett az emberek "szétrajzása", amikor elődeink Afrikát elhagyva elindultak, mindenféle csoportokban, családok, csoportok, kötelékek szakadva szét, történetek, meserészletek, módszerek szájról-szájra járva egyre távolabb kerülve egymástól és a múló évtizedek, évszázadok alatt lassan átalakulva létrehozták a nyelvek, mitológiai rendszerek, vallások, törvények ezreit, különféle embercsoportokon belül.
Szinte teljesen biztos, hogy a szomszédomban lakó afrikai bevándorlónak és nekem a közép-európai bevándorlónak volt közös ősünk, lehet, hogy 15-20 ezer évvel ezelőtt az őseink testvérek voltak és az egyikük elindult észak felé, a másik pedig otthon maradt a szülőkkel, vagy a családdal és az egyik leszármazottja lettem én, a másiké pedig a szomszédom. Nem ismerjük a múltunkat, nem ismerjük azokat a történeteket, amelyeket a bolygónkon szabadon vándorló őseink éltek meg, akkoriban amikor még nem voltak városállamok, nem voltak királyok és dinasztiák, hanem csak egy-egy vállalkozó szellemű csoport, akik több zsákmányt, jobb életkörülményeket remélve elindultak valamerre és generációkon keresztül vándorolva ki-ki eljutott Ausztráliába, Dél-Amerikába, vagy épp Szibériába - bárhová.
Ma reggel nem esik, hűvös van, de nem fűtök be, mert jó a szigetelés és 17-19 fok van bent fűtés nélkül is. Mindig megdöbbenek azon, hogy mennyire szeretem a csendet, elmolyolok mindenféle aprósággal, mint például ez a leírás a Drezdai kódexről, aminek soha nem leszek a szakértője, de ennek ellenére mégis jó érzés bogarászni a különféle értelmezései közt, arról nem is beszélve, hogy a kis képecskéi és az esztétikája gyönyörködtet. Bár, mondjuk én bármilyen textúrát képes vagyok figyelni és nézegetni.
Lassan felöltözök és elindulunk Camelottal a szokásos reggeli sétánkra, tegnap sajnos vissza kellett fordulnunk félútról, mert annyira erősen esett az eső, de ma jobbnak tűnik és egész tegnap délutántól fújt a szél, talán a park talaja megszikkadt annyira, hogy ne süllyedjek bele térdig a sárba.