Emellett főztem sárgarépakrémlevest, vigaszul és nagy merészen a végén még olivaolajat is csepegtettem bele, bárcsak lett volna haragoszöld tökmagolajam itthon, akkor még intenzívebb mocskos élvezet kerekedett volna ki a leves-pornómból. Nem pofázok magamról, meg amiben szüttyögök, cuppogok egy helyben mint valami szarkaticabogár. A "szüttyögni"-t mint szót utálom, sose használnám, soha. Még akkor se ha kényszerítenének rá, ámbár itt most megtettem, de amikor visszaolvastam kirázott tőlem a hideg.
A lényeg a forma, szín és az érzés, kitölti az ürességet, megeteti a belső tehéncsordát és kimarja azokat a barlangokat amelyeken keresztül el tudok bújni, esetleg menekülni a saját életem legfelsőbb, legfelszínesebb rétegei elől - bár ha menekülési út, akkor az már enm barlang, hanem belső alagút, aminek a másik vége - legalábbis reményeim szerint: mindig egy véletlenszerű helyen van.
 |
| Josh Bayer, Transformer 2 (link) |
 |
| Benjamin Marra, Night Business Character Studies (link) |
 |
| Keren Katz, BLAB! (link) |
 |
| Austin English, Ballerina Convention, graphite and colored pencil on paper, 7.5 x 11 inches, 2014 (link) |
 |
| Gerald Jablonski (link) |
A szobabicikli merengésre ösztökélő, valójában azonban az agyat teljesen kikapcsolni tudó magányába menekülök, negyven percre lekapcsolom magam biológiai hulla leszek, gépként működök egy kicsit és valami jó hiphopra üvöltve tekerve salalázok, a szomszédok remélem felébrednek rá és azt hiszik, hogy egy óriási gyilkos hernyó költözött a szomszédjukba, aki épp most alakul át lepkévé, miközben lelegeli a saját kibaszott orchideáit.
A Vice-ben van egy jó cikk a queer, chicano 60-as évek művészetéről, még átolvasom. Őszintén szólva nem nagyon van kedvem felkelni a székből, még postára is kell majd mennem, és sétálni a kutyával, ami végül is a nap egyik kellemes része lenne, ha nem az őszbe mennénk bele és lenne minden nap egy kicsit sötétebb és sötétebb, nyáron meg a sötét hiányzik, tél-fele menvén pedig a nyári kora reggel, ideje lenne már egy távirányítót felszerelni az időjárásra. "Faszom mindenkibe és mindenbe..." -. gondolta Zhuang Zhou és rámutatott Weöres Sándor lebiggyedt szájsarkára, majd írt róla egy verset "Anyád a Dzsuang-Dszi" címmel és rajszöggel ráakasztotta Szabó Lőrinc hátára, hogy az utókor okuljon az ő izéjükből, remélem így kellően Olyan most az egész, mint amilyennek nem szereti senki.
No comments:
Post a Comment