Próbálok a regényemre koncentrálni, amit elkezdtem tervezgetni, megpróbálom a hátteret összerakni, a neveket, helyszíneket, technológiai hátteret felépíteni, élvezem az efféle kutakodást.
Egyedül, minden eltávolodik, lassan teljesen megszokom, hogy döntésképtelen, életképtelen, örök bizonytalanséágban élő, céltalan vagyok, akit ebből nem lehet kimozdítani, jobb ha mindenkit minél messzebbre eltartok az életemtől.
![]() |
| Ilya Kabakov. 'Heads'. 1968. |
![]() |
| Ilya & Emilia Kabakov – The Six Paintings about the Temporary Loss of Eyesight (They are Painting the Boat), 2015. oil on canvas. 44″ x 77″ (111.8 cm x 195.6 cm). (link) |
A csend végül is az egyetlen amit tenni tudok, csendként lenni és minél mélyebbre zárkózni a saját világomba, hogy ne kelljen se emlékezni, se bűntudatot érezni, se vitatkozni, se vágyódni se semmi.
Lassan indulok hazafelé, ma korábban, mert korábban kezdtem, kutyával séta, remélem nem lesz eső, remélem nem lesz különleges dolog, csak a megszokott dolgok, csak a megszokott lépések a megszokott terekben, unalmas vagyok és üres --------:: újszürkeség.


No comments:
Post a Comment