Dälek-ot hallgatok, ami fura hiphop, meg valami más, mostanában egészen sok hasonló zenét hallgatok, mint ez is meg az Antipop Consortium és hasonlók, talán mert a legtöbb régebben általam hallgatott zenét mérhetetlenül unalmasnak találom, ahogyan a jelzők használatát is.
Dälek - "Forever Close My Eyes"
Aludnék - felfele nézve, a mennyezet felé felefelé, mert az van talán arrafelé - hideg és rücskös felületéhez szorítanám arcomat, hagynám: öleljen, úgy érzem, hogy nem érdekelnek az értelmes és fontos dolgok, belelógok a saját ürességembe ----- felülről, alulról: ha pedig épp nem vagyok búvábaszott lófasz, akkor gyanús az egész létem, elveszítem azt amit értelemnek hív a közbeszéd, amit így nevezünk mert jobb fogalmunk nincs rá, esetleg a hosszas körbeírás, vagy hallgatás és holdsarló nézés, kézenfogva véled egy sötét ablakból bambulva kifelé, törpécském, fehérarcú óriáskám, Halacska Pikkelymentes --- ez van, ez a név, neked találtam - körbeforgó tyúklábkampóra akasztott mocskos lét: az élve rohadás egy kullancs-gödörben, ami a Közel_Keleten bevett kivégzési módszer volt: több utazó írt róla, Vámbéry Ármin is, aki a kedvenc sánta dervisem - Ármin Vámbéry Dunaszerdahelyen született, azon a környéken, ahol én is, csak én egy közeli disznószarszagú faluban. Vámbéry szülővárosa volt az egyetlen európai város, ahol a zsidóság többségi nemzet volt, egészen addig, amíg a magyar és a szlovák fajvédők és rohadékok nem küldték szinte a város teljes zsidóságát haláltáborokba: nos, hát igen....ez az undorító története a kultúrkörnek, ahonnét kibuggyantam, ez az amiről nem illik beszélni, főleg mostanság nem, amikor az neo-horthysta és szélsőjobbos idiotizmus újra divat a magyarlakta részeken, a szlovákoknál meg Tiso-t ásnák ki a sírból, hogy ünnepeljék, de ez utóbbira nagyságrendekkel kevesebben rezonálnak, legalábbis egyelőre - búskomor, mocskos múlt: disznófarm és kurvaélet. Finom utalás a történetemre. Meg arra, hogy azóta se változott semmi, most épp a xenofóbia és a rasszizmus a menő és nem az antiszemitizmus, mivel zsidóság már nincs, most épp a menekülteket gyűlölik és tőlük rettgenek. Az ok hasonló: tudatlanság, ostobaság, irigység csak a gyűlöletük és rettegésük tárgya más.
Nos, együnk, együk, egyétek. Baszódjatok meg? Büszke ifjak és ál-bölcs öregek, anyátok csipcsipáját, kedvesen felkacagok és élvezem a gyökértelenségemet, hogy nincs semmi gát, börtönrács, szokás, kulturális görcs és hasonló dolog ami bármihez kötne, rég elmúlt minden ilyen deviancia belőlem, csak embernek lenni jó: prekoncepció mentes üresség, amibe legszívesebben mákos-meggyes-mézes tölteléket raknék, hogy élvezve minden rágást és harapást, önnön örömöm örömének örömszerője és élvezője legyek, legyezgetve a jelenvalóság és a hétköznapi lét minden nyűgét, kibogozva azt, lehetőleg őszintén szembenézve mindennel ami önvédelem, vagy mások okolása: helyette itt vagyok én, aki mindenről tehet ami énbennem rossz, vagy hibás. ApádSzafát: azt - ez még véletlenül sem "individualizmus" - ha most éppen erre gondoltál ezen a ponton, akkor hülye vagy és nem olvass tovább.
Antipop Consortium - Dead in Motion
Két hónapja felmondtam, jelenleg az utolsó hét napomat töltöm a jelenlegi munkahelyemen (három hónap volt a felmondási időm, de kettő után elengednek), a távozásom oka az volt, hogy zavart a bazdmegolós, kurvaanyázós arrogancia, ahol a Lamborghini és a Ferrari a mérce, meg a boxmeccsek és az a fajta idézőjeles "erő" ami valójában csak a parttalan korlátoltság egyik jól ismert és ősidők óta létező következménye, az önző és buta emberek természetes tartozéka - a kapzsiság, mint a kapitalizmus egyik építőköve nem ugyanez - az más, valamennyire elfogadhatóbb, ez amire itt most céloztam teljesen más ez a mindenütt jelenlévő arrogancia és ragadozóság, ami már a barlangban is velünk volt, tehát nem különleges: és tudom, hogy én vagyok a deviáns, hogy kilógtam ebből a közegből, hogy nekem nem okoz örömet és boldogságot ha valaki havonta új sportkocsival parkol le a cég parkolójába, vagy ha céges buliban egy bár előtt a biztonsági őröknek ezer fontot kínál akkor ha részegen előre enged bennünket, kikerülve a sorakozást ----- szóval a stílus és a mentalitás, hogy úgy mondjam: nem volt nekem tetsző, így kiléptem és kerestem egy szerényebb helyet, szándékosan olyat, ahol teljesen az ellenkezője minden annak ami itt volt.
Kihűlt a teám, gyümölcsös volt. Dokumentációkat írok és embereket tanítok be.
Nem akarok gondolkodni, csak egyik lépéstől a másikig menni és minden lépésnél azt lépni ami nekem a legjobb lépés, nem szükséges, hogy örömöt okozzon - utálom ezt a fajta öröm-kényszeres, vigyorgástól görcsberándult szardumát, egyszerűen csak jó ha vannak lépések, ha van valamiféle struktúra, ami akár változékony is lehet, de legalább a pillanatnyi hangulathoz adjon valami kódrendszer-értelmezőt.
Aludnék - felfele nézve, a mennyezet felé felefelé, mert az van talán arrafelé - hideg és rücskös felületéhez szorítanám arcomat, hagynám: öleljen, úgy érzem, hogy nem érdekelnek az értelmes és fontos dolgok, belelógok a saját ürességembe ----- felülről, alulról: ha pedig épp nem vagyok búvábaszott lófasz, akkor gyanús az egész létem, elveszítem azt amit értelemnek hív a közbeszéd, amit így nevezünk mert jobb fogalmunk nincs rá, esetleg a hosszas körbeírás, vagy hallgatás és holdsarló nézés, kézenfogva véled egy sötét ablakból bambulva kifelé, törpécském, fehérarcú óriáskám, Halacska Pikkelymentes --- ez van, ez a név, neked találtam - körbeforgó tyúklábkampóra akasztott mocskos lét: az élve rohadás egy kullancs-gödörben, ami a Közel_Keleten bevett kivégzési módszer volt: több utazó írt róla, Vámbéry Ármin is, aki a kedvenc sánta dervisem - Ármin Vámbéry Dunaszerdahelyen született, azon a környéken, ahol én is, csak én egy közeli disznószarszagú faluban. Vámbéry szülővárosa volt az egyetlen európai város, ahol a zsidóság többségi nemzet volt, egészen addig, amíg a magyar és a szlovák fajvédők és rohadékok nem küldték szinte a város teljes zsidóságát haláltáborokba: nos, hát igen....ez az undorító története a kultúrkörnek, ahonnét kibuggyantam, ez az amiről nem illik beszélni, főleg mostanság nem, amikor az neo-horthysta és szélsőjobbos idiotizmus újra divat a magyarlakta részeken, a szlovákoknál meg Tiso-t ásnák ki a sírból, hogy ünnepeljék, de ez utóbbira nagyságrendekkel kevesebben rezonálnak, legalábbis egyelőre - búskomor, mocskos múlt: disznófarm és kurvaélet. Finom utalás a történetemre. Meg arra, hogy azóta se változott semmi, most épp a xenofóbia és a rasszizmus a menő és nem az antiszemitizmus, mivel zsidóság már nincs, most épp a menekülteket gyűlölik és tőlük rettgenek. Az ok hasonló: tudatlanság, ostobaság, irigység csak a gyűlöletük és rettegésük tárgya más.
Nos, együnk, együk, egyétek. Baszódjatok meg? Büszke ifjak és ál-bölcs öregek, anyátok csipcsipáját, kedvesen felkacagok és élvezem a gyökértelenségemet, hogy nincs semmi gát, börtönrács, szokás, kulturális görcs és hasonló dolog ami bármihez kötne, rég elmúlt minden ilyen deviancia belőlem, csak embernek lenni jó: prekoncepció mentes üresség, amibe legszívesebben mákos-meggyes-mézes tölteléket raknék, hogy élvezve minden rágást és harapást, önnön örömöm örömének örömszerője és élvezője legyek, legyezgetve a jelenvalóság és a hétköznapi lét minden nyűgét, kibogozva azt, lehetőleg őszintén szembenézve mindennel ami önvédelem, vagy mások okolása: helyette itt vagyok én, aki mindenről tehet ami énbennem rossz, vagy hibás. ApádSzafát: azt - ez még véletlenül sem "individualizmus" - ha most éppen erre gondoltál ezen a ponton, akkor hülye vagy és nem olvass tovább.
Antipop Consortium - Dead in Motion
Két hónapja felmondtam, jelenleg az utolsó hét napomat töltöm a jelenlegi munkahelyemen (három hónap volt a felmondási időm, de kettő után elengednek), a távozásom oka az volt, hogy zavart a bazdmegolós, kurvaanyázós arrogancia, ahol a Lamborghini és a Ferrari a mérce, meg a boxmeccsek és az a fajta idézőjeles "erő" ami valójában csak a parttalan korlátoltság egyik jól ismert és ősidők óta létező következménye, az önző és buta emberek természetes tartozéka - a kapzsiság, mint a kapitalizmus egyik építőköve nem ugyanez - az más, valamennyire elfogadhatóbb, ez amire itt most céloztam teljesen más ez a mindenütt jelenlévő arrogancia és ragadozóság, ami már a barlangban is velünk volt, tehát nem különleges: és tudom, hogy én vagyok a deviáns, hogy kilógtam ebből a közegből, hogy nekem nem okoz örömet és boldogságot ha valaki havonta új sportkocsival parkol le a cég parkolójába, vagy ha céges buliban egy bár előtt a biztonsági őröknek ezer fontot kínál akkor ha részegen előre enged bennünket, kikerülve a sorakozást ----- szóval a stílus és a mentalitás, hogy úgy mondjam: nem volt nekem tetsző, így kiléptem és kerestem egy szerényebb helyet, szándékosan olyat, ahol teljesen az ellenkezője minden annak ami itt volt.
Kihűlt a teám, gyümölcsös volt. Dokumentációkat írok és embereket tanítok be.
Nem akarok gondolkodni, csak egyik lépéstől a másikig menni és minden lépésnél azt lépni ami nekem a legjobb lépés, nem szükséges, hogy örömöt okozzon - utálom ezt a fajta öröm-kényszeres, vigyorgástól görcsberándult szardumát, egyszerűen csak jó ha vannak lépések, ha van valamiféle struktúra, ami akár változékony is lehet, de legalább a pillanatnyi hangulathoz adjon valami kódrendszer-értelmezőt.
No comments:
Post a Comment