képek, betűk

Borzalmas idő lett. Hajnalban, amikor indultam futni még nem esett, de amikorra hazaértem már szakadt és bőrig áztam, utána elmentünk sétálni Camelottal és megint bőrig áztam, már alig várom, hogy munkába menet harmadszor is szétázzak. A hátizsákom első zsebében mindig van egy pótzokni, mert ebben a városban néha jól jön, mivel nincs rosszabb árzés mint vizes zokniban, vagy mezítláb ücsörögni az irodában. Kakukkfű teát iszok, mert köhögök, már harmadik hete nem bírok teljesen felgygógyulni, mindenki beteg körülöttem emiatt az augusztusi-szeptemberi kora téli időjárás miatt.

Végre megvan az utolsó napom a munkahelyemen, szeptember végével elengedtek, így szeptember utolsó hetében lesz egy rövidke szabadságom, három vagy négy nap. Még nem tudom mit fogok csinálni, de szerintem itthon maradok és rajzolok, írok, olvasok, futok, eszek és sörözök, van egy csomó cikk és könyv amit el kellene olvasnom.

Charles Avery grafikáit nézegettem, érdekes megnyúlt formák, Alberto Giacometti jutott róla eszembe, teljesen indokolatlanul, a témái viszont tetszenek, a turizmus abszurditásait egészen jól ábrázolta, nem fűzök hozzá semmit.

A kakukkfű tea szerintem kellemes, tegnap sikerült vennem teljesen friss, zöld kakukkfüvet a közeli boltban, nagyon aromás, erős és olajos. Mindenütt érezni az illatát. Viszek belőle munkába, előre vigyorgok az emberek ostoba kérdésein, hogy "Mi ez a szag?", "Mi ez?".

Anselm Kiefer tájképei, díszletek valami szomorú eseményhez, talán egy háború rombolásához, talán pogrom utáni hajnal? Nem tudom.

Anselm Kiefer, Les ordres de la nuit, 1996

Charles Avery, Untitled (Tourists talking to Itinerants), 2015