Németországban választások voltak, a keresztény-konzervatív párt nyert, ami azok után szép teljesítmény, hogy a menekültválság idején szembementek az Európában egyre terjedő szélsőjobbos és újfasiszta propagandával és emberi módon viselkedtek. A szomorúbb az, hogy a német szélsőjobbos párt 13%-ot szerzett. Őszintén szólva valahogy kicsit fejlettebbnek képzeltem a német oktatást, azt gondoltam, hogy képesek voltak az ötvenes évek óta valamiféle modernizációra és sikerült olyan oktatást csinálniuk, ami a felsőbbrendűségi érzésről való képzelgést, rasszimust és a xenofóbiát valahogy csökkenti a közgondolkodásban, de úgy tűnik van még mit tenniük. Szomorú dolgok ezek.
Kedvelem Caroline Wells Chandler alkotásait, főleg a korai rajzait, de a jelenlegi szövetmunkáit is, kivéve azt, hogy van egy motívum amit elkezdett ismételgetni, egy széttett lábú alak, amit mindenféle verzióban elkészített. Zavaró.
 |
| Caroline Wells Chandler, anatomical study 9 |
 |
| Caroline Wells Chandler, frostina, hand crocheted assorted wool (link) |
Erin M. Riley szövetmunkáinak témái elsőre képregény-szerűek, egy autóbaleset, vér, intimitás és mindez szövetanyagokból, gyapjúból, kötve, szőve. Tetszik a munkáiban az elbeszélő forma és a történetszövés, mintha egy-egy prózai mű elevenedene meg, csak el kell képzelni a teljes történeteket.
 |
| Erin M. Riley, Some Girls, wool, cotton (link) |
Álmos vagyok. Pedig mélyen és sokat aludtam és nagyon jó arra gondolnom, hogy ma van az utolsó munkanapom és holnaptól négy nap szabadság plusz a hétvége. Káosz van a fejemben, káosz mindenütt és másokat is belerángattam a káoszomba, próbálok a lehető legnagyobb mértékben odafigyelni a számomra fontosakra. Nem önmagunkért élünk csupán, a nihilizmus és az egoizmus egy idő után fárasztó és üres, de ezt csak azután gondolom így, hogy végiglépkedtem az önzés minenféle stádiumain és megismertem azt a valakit aki állítólag én vagyok. Reggel olvasgattam Schopenhauer-t, emlékszem, hogy huszonéves koromban mennyire tetszett, most leginkább egy meggondolatlan kijelentéseket tevő, mások felett ítélkező, álbölcselkedő faszkalapnak tűnt, tele féligazságokkal.
A gondolati mélységeim és olvasmányélményeim eddigi végeredménye nálam valamiféle olyan emberségre való törekvés lett, amit nagyon nehéz körbeírnom, leginkább megenyhültem és sokkal elnézőbb lettem mint régebben, megértem az emberi önzést, irigységet és szenvedélyt, még talán a gonoszságot is és bár zavar és fáj, hogy ilyen töménységben van ez körülöttem mint amit a kortárs világ kitermel magából, de a csendes megfigyelésnél, apró segítségnél és néma együttérzésnél többet nem tudok tenni. Elnézve a történelmet és a dolgok fura ismétlődését, hogy ma ugyanaz a kicsinyes irigység és aljasság, hatalmi vágy, szexuális gyönyör, birtoklási vágy a motiváció és a mozgatórugó a tetteink mögöt, mint bármikor régen a történelmünkben, bármelyik korban és csak a technika, a civilizációs, kulturális körítés változott - azt kell, hogy gondoljam, hogy az emberi történelem végül is végtelenül unalmas és kiábrándító, úgy gondolom, hogy a tudomány és a művészet a két kivétel ez alól, ezek miatt érdemes létezni.
No comments:
Post a Comment