nnek3456

Álmaink sorozatai, fények közt,
ki tudhatja melyik lépés leszel Te,
honnan a másik, felhők közt egy sáv,
fénnyel töltött alagutakban járva,
lentről nézve magasban, de ha fent vagy,
lefelé nézel, de felfelé még ugyanúgy van.

Ha minden ordít és akar körülötted,
napos sebeket gyógyít egy csendes szó,
kérdés sem kell többé, hiszen minden -
önmaga, magában a válasz - csend van,
a zaj - csak itt a Földön él, léghullám,
egy sóhaj, nevetés vagy szemrebbenés,
bármelyikből lehet csúfság, vagy jó -
Önmagukat szövik: s csak érzékeled.

És amikor ott állsz, egyedül - árnyak közt,
Félelmek súlya alatt, tudatod sérelmek, hegek
borítják: nehéz megrázni magad, jobbá lenni,
nem visszavágni, önérzettel harcolni -
csak hallgatni kell, figyelni a mindent,
s ha jól fülelünk, megjön minden válasz,
akarat nélkül, gyomrodban rebegve: szépen,
Minden a saját, megszabott útjára kerül.

(2024 július 19., Withington)