nbn98ö6576

Keretek közt vagy, nem érted, hogy miért
ezrek óriások, milliárdok törpék, huzaton alvók
egyiket a másik után, kidobni magamból
találtam egy poloskát a ruhaszárítón
zöld és barna volt, gyönyörű bogár, mintha
neoncsöveket uzsonnázott volna, kitessékeltem,
egy emberi ólban csak holttá aszalódhatna.

Elfelejtenek. És akkor végül, végre nem leszek
Óriási két lábon közlekedő élőlények morgása
Belesnek az ablakon, ocsmány szemeik forgása
Rossz álom csokoládéhabarccsal leöntve
Kiabálnak, szemkontaktus hiánya, reménykedés
Jó volt ma sétálni, Manchester gyakran csúf
de ma júliusi tavaszt adott langyos szellővel.

Tudod, hogy hazudnak neked, kiszámíthatóak
Lepleznek, nem vagy paranoiás, egyszerű matek
és nem mágia, mások jelei, mozdulatai, ó jaj
Oly vicces amikor nem mondanak igazat
Ezek a kétlábú vicces óriások, trükköznének
Az órát figyelem, végre elmúlt éjfél, felkészülök
Vizet készítek, folyékony szénhidrátot, sókat
A mai futás remélhetőleg embermentes ünnep.

A szépség nem létezik? Az álmok keresztirányú
Játékos ujjakon gördülő lenyomataiból tépkedő
Fogai közt élő Csupaszomorúság világában
A Gigantikus Elmetörpék szánalmas uralma alatt
Egy mogyorókrém illatú toboz mosolya kellene
Magányosan keringőző, végtelen egyedüllétben
Örülök, hogy végül megtanultam elfogadni
vannak emberek, mint én, akiket nem lehet szeretni.

Egy napon az egyik óriásnak eszébe jutott
"Bántani egyszerű dolog, csak bátorság kérdése"
"Nem bántani viszont bonyolult, ezért félnek tőle"
Mert önfeladással, szeretettel, érzésekkel járna
És ezektől rettegnek, persze azt hazudják "nem"
Erről szólnak a mondáik, meséik, filmjeik, sorozataik
Felértékelik a nem bántást a bántalmazók 
Vagyis hazudnak és ettől jobbnak érzik magukat.