a szomszédok a kertben beszélgetnek,
gyerekük belgázik, ő is bekapcsolódna,
de még nem tud. Mosolygós képsorok, de minek?
Pénteknek érződik ez a reggel, Ocsmány
szinte fertőz a kit-érdekel-ség huncutsága, Benne
pajkosnak tűnnek gyümölcsfák, Alattuk
kunkori ribizlibokrok siratják a földre hullott,
rothadó gyümölcseiket, Halott magzatjaik Előtt,
a falak vörös téglái sötét bordónak tűnnek,
égjen el minden? Nem kell kívánni.
Loneliness is all around,
Isolation is its blue paramour,
I heard the weeping of my wraith daughter, again
She was fading away, And
Detested me,
I had never seen her face, and never will,
This pain lingers in slow motion,
And disappearing. Screams, screams
I can't recall your fingers anymore
Berregve fixírozzák egymást a tetőn a galambok,
lépegetnek, csúszkálnak - a maguk ügyeit intézve,
a napsugarak tetszhalottá teszik a fákat,
zöld bundakabát alatt kéjesen közösülnek,
csendes évődésük sugárzása
kifújja a szenet a tüdőmből.
A kert pedig? Már önmagától világít,
bodobácsok táncolnak a köveken, Fölöttük,
az ablakpárkányon, két kaszáspók jógázik,
mosolyogva letudom a megbeszéléseket -
a magam ügyeit intézve,
én lennék, de nem akarok én-t, Rossz öltözék ---
megszámolom a betonra hullott almákat,
fuldoklok - ez egy víz alatti város?
Becsukok minden ablakot,
úgy talán nem jön be több víz.
No comments:
Post a Comment